Két Éleskő is pusztul

Pálffy Lajos - 2019. november 28. 11:47

Éleskő várából pedig kettőt is találhatunk a történelmi Magyarország területén. A Szilvásváradhoz közeli erődítmény már leginkább egy kőhalom, míg a Pozsony vármegyei Éleskőnek még áll néhány fala.

Kezdjük akkor a magyarnak maradt Éleskővel, amely azon kevés várak egyike volt, amely a tatárjárás előtt is létezett. A források szerint Miskolcz nembeli Panyit emelte a szomszédokkal eszkalálódott határvita miatt. Első íráros említése 1336-ból való, mikor is Károly Róbert jóvoltából már Szécsi Miklós szörényi bán tulajdonában van, akinek Pál fia Miklós nevű várnagya parancsolt itt a népek felett. Nagy Lajos király uralkodása alatt pedig egy cserét őriztek meg a források: a Szécsi família Éleskő várát a Vas vármegyei Alsólendvára cserélte el, ami egy praktikus döntés volt az ország déli fertályában érdekelt Szécsiektől. Arról viszont semmit sem tudunk, hogy Nagy Lajos mihez kezdett a királyi várrá lett Éleskővel. Még az is lehet, hogy elfelejtkezett róla, így vált aztán romhalmazzá a különösebb szerephez sosem jutó épületegyüttes. Aminek állapotából manapság már a vár formájára sem lehet igazán következtetni, a Himnusz sorát idézve egy kőhalmot találnak itt a gyalogtúrázók.

És egy legendát, miszerint 1241-ben Bakó Gáspár várnagy lányát elszerette egy helyi favágó Gabó nevű fia. Aki ezért börtönbe, a lány pedig később a tatárok kezére került. Gabó aztán megszökött és vitéznek öltözve jelentkezett a tatároknál, hogy Ildikóért cserébe nagy kincsekhez juttatja őket. De persze hogy nem kaptak a gaz kutyafejűek semmit, Gabó pedig elnyerte Ildikó kezét, és idővel kapitány lett Éleskőn.

Az ország nyugati szélén álló Éleskőből viszont a kőhalomnál és a legendánál jóval több megmaradt. Emelet magasan állnak még most is a falai a Szomolánytól alig hat kilométerre lévő várnak. Amit 1336-ban említenek először a források. Aztán a századok folyamán jórészt zálogban volt a klasszikusan hármas tagolású (öregtorony – felsővár – alsóvár) erődítmény. Parancsoltak benne a Keglevichek, a Révayak, a Thurzók és a Forgáchok is. Egyetlen ostromot kellett volna kiállnia, mikor is a kuruccá lett Éleskőt a magyarországi császári csapatok főparancsnoka, a híres hadvezér, Guido von Starhemberg ostromolta meg. Starhemberg ekkor már egy élő legenda volt, aki harcolt Bécs 1683-as ostrománál, majd három évvel később Buda alatt lett belőle ezredes. Ott volt Belgrád megvételénél is, aztán a nagyharsányi, a szalánkeméni és zentai csatákban vitézkedett. Majd 1706-től egy esztendeig parancsnokolta az ekkoriban Magyarországon meglehetősen rosszul álló császáriakat.

Éleskőt az erre portyázó Ocskay László kurucai miatt is el kellett foglalnia, akiket aztán, ahogy már olvashattuk, Detrekő vára alatt ugraszt széjjel Starhemberg. A szabadságharc elbukása után aztán úgy tudni, nincs már gazdája ennek az Éleskőnek sem, pusztul is azóta, s ahogy borsodi „testvére”, úgy a nyugati Éleskő is nemsokára a földdel lesz egy szinten.

Borító: A nyugati Éleskő (travelguide.sk)