Két évig hevert a Duna fenekén a Temes

Pálffy Lajos - 2021. március 22. 7:52

Nézzük akkor csak meg, hogy milyen monitorokat is építettünk mi, pontosabban a jó száz esztendeje élt eleink a Dunára. Mert a legeurópaibb folyón is szükség volt hadihajókra, különösen annak alsó folyásánál.

Mert a magyar vizeket elhagyva a Duna zavaros vidéken folytatta útját, olyan országokat érintve, ahol a hosszadalmas török megszállás miatt mások voltak a szokások és erkölcsök. Olyan országokat érintve, akik a Monarchia kárára (is) akarták növelni területeiket. Szükség volt aztán a mindenféle rablók és csempészek ellen is a katonai jelenlétre, mert a Duna alsó folyása mellett élő népek nem csak a folyami halászatban jeleskedtek. Aztán a Monarchia nagyhatalmi státuszának fenntartása miatt is szükséges volt eme folyami hadihajók, monitorok megépítése. No és azért is, mert a korabeli szólást felidézve, a Balkán maga volt a puskaporos hordó. Ami aztán fel is robbant Szarajevóban, 1914 júniusának végén. Hát többek között ezért is született meg még 1902-ben a döntés, hogy a már meglévő monitorflottillát két újabb hajóval, a Temessel és a Bodroggal erősítsék meg.

A Temest hozzávetőlegesen 1,4 millió aranykoronáért a Schoenichen-Hartmann-féle Egyesült Hajó-, Gép- és Kazángyár építette meg Újpesten. 1904. március 26-án eresztették vízre, aztán a próbajáratok után felszerelték, a Monarchia haditengerészete, annak is az Óbudán, a mai katasztrófalvédelmi kiképzőközpontban székelő folyami részlege 1904. november 10-én vette át, és állította szolgálatba. Így aztán a Temesnek maradt még 10 békében eltöltött esztendeje, aztán a Nagy Háború első napjaiban testvérhajójával, a Bodroggal és a Szamossal már ott lövi Belgrád várát a Dunáról, 1914. július 29-én. Amúgy a meglepetésszerű támadás nem járt különösebb sikerrel, sőt a franciák által (is) támogatott szerbek egyik úszó aknájára futott október 22-én. Az életben maradt legénységet egy épült benzinmotoros őrnaszád (Patrouillenboat) mentette ki, melynek parancsnok a később komoly karriert befutó Tasnádi-Taschler Guidó volt. A Temest aztán 1916-ban emelték ki és a Ganz-Danubius hajógyár építette újjá.

Aztán jött az összeomlás, bár a Monarchia csapatai mindenütt az ellenség területén álltak, de a háborút elvesztettük. A hadiflottát, így a dunai hajókat is át kellett adni a győzteseknek, és a születőben lévő Jugoszláv Királyságnak. A Temesre így 1918 decemberében a szerbek tették rá a kezüket, de két év múlva már a románokat szolgálta Ardeal néven. Aztán 1944-ben az előrenyomuló oroszok szerzik meg, náluk Berdjanszk néven járja a Dunát 1950-ig. Majd visszaadták a románoknak, azok pedig 1955-ben szét is bontották, így hasznosítván vasanyagát és fedélzeti felépítményeit.

Borító: A Temes a Hajógyári-szigetnél (Wikipédia)