Keve, a hunok vezére

Pálffy Lajos - 2017. december 14. 12:46

Finta Sándor is olvashatott Keve vezér híres cseléről, de talán még azt a bort is sajnálhatta, amit akkor a hunok a tömlőikből kiöntöztek, hogy aztán a tömlőket felfújva átúsztassanak a Dunán.

A túrkevei Finta Múzeumban őrzött, és 3D-ben is bedigitalizált szobron ott van mindaz, amit gondoltak a múlt században egy nomád harcosról. Akinek mindenek előtt jó nagy a bajusza, az orra sem kisebb, de szinte minden esetben horgas.  Kopaszodásra egyáltalán nem hajlamos, és dús fürtjeit pedig télen és nyáron is varkocsban hordja. Emellett még ott van a szúrós tekintet is, és érdemes odafigyelni a vezér sipkájába tűzött szárnyas forgóra, ami szintén a magyar és a hun harcosok epitheton ornansa, állandó ismertetőjegye, jelzője volt akkoriban. Így tehát csupa sztereotípiából épült fel ez a kis, 25 centiméter magas mészkőből faragott szobor, ami a mondabeli hun Keve vezért akarja ábrázolni.

Keve vezér varkoccsal, bajusszal, szakállal (Finta Múzeum CC BY-NC-ND)

Keve Attila király (434 – 453) feleségének, Rékának volt az apja, de nem ezért, hanem rátermettsége miatt kapta a magas rangját. A hagyomány szerint Kárpát-medence elfoglalásánál vitézkedett Kadocsa, Béla és Bendegúz vezértársaival együtt. Amikor a hunok a Dunához érkeztek, a túlparton már várta őket a szász Veronai Detre, s alvezére, a gót Makrin egy jókora sereggel. Igaz, ekkoriban még Veronát inkább Veroniának hívták, és a városnak nem sok köze volt a szászokhoz, de az ilyen problémákra nem voltak sohasem érzékenyek a legendák, mondák kitalálói. A lényeg maga a szórakoztató, példát mutató történet, itt jelesül az, hogy miközben Detréék békésen aludtak, bízva az ott éppen nagyon mély Duna adta védelemben, addig Keve vezér kiöntette a katonái borát (ezek szerint minden hun tömlő borokat cipelt magával a harcba?), majd a felfújt, általában kecskék bőréből készült tömlők segítségével átkelt a folyón és az alvókra rontott.

Akik viszont nem hagyták annyiban, így Keve vezér is otthagyta a fogát, sőt, a másnap támadásba lendülő Kadocsa, Béla és Bendegúz közül is az utóbbi maradt csak életben. Így aztán a halott vezéreket szépen eltemették Tárnok környékén egy szikla tövébe, amit azóta Keve házának hívnak. Eddig a legenda, az viszont már történelem, hogy a török idők előtt, a mai Vajdaság területén létezett egy Keve vármegye Kevevára központtal, amit aztán a török első támadó hullámai pusztasággá tettek.

Borító: Keve vezér metszeten (Németh László Gimnázium és Általános Iskola PDM)