Ki emlékszik még Mészöly Dezsőre?

Pálffy Lajos - 2018. augusztus 27. 12:58

Száz éve született (és hét éve halt meg) Mészöly Dezső író, költő, műfordító, tanár, és nem mellesleg a Lyukasóra ötletgazdája. Mindezek mellett egy bohém gavallér, irodalmárként is a nők kedvence. Aztán ha végeznénk (végeztünk) egy villám-közvéleménykutatást, bizony még az is lehet, hogy alig emlékeznének rá.

Pedig a remekbe szabott, sokszor iróniával átszőtt versei mellett Villon minden írását is magyarította, sőt, lefordította a róla szóló külföldi irodalmat is. Mégis inkább az életművész Faludy fürtjei ötlenek fel bennünk, ha Villonról van szó, így múlik el a világ dicsősége, szokták volt mondani erre. Mészöly természetesen egészen más pályát futott be, mint Faludy, már az indulása is más volt a járásbíró nagypapával és a kiskunsági gyermekkorral. Ahol 12 évesen megszületett az első verse is, éppenséggel egy allergia kiváltotta asztmarohamról. Az irodalomba atyja, a jónevű nyelvész (finnugorológus) és műfordító (Anyegin, Odüsszeia) vezette be, és Gedeon úr jó tanárnak bizonyult.

Mint ahogyan jó tanárai voltak a szegedi piaristáknál, vagy éppen majd Sárospatakon is. És persze az 1940-ben elkezdett pesti református teológián, és az ezzel párhuzamosan látogatott festő szakon is. De az ifjú Mészöly, aki valahol talán villoni alkat is volt, nem lett se lelkész, se festő. Inkább 1942-ben bölcsészdoktori címet szerzett a visszatért Kolozsváron, a már sokat emlegetett francia csavargó kapcsán, majd a Nemzeti Színháznál kopogtatott egy Shakespearre-fordítással. Az Antoniusz és Kleopátráért 1000 pengő előleget vett fel, ami nagy pénznek számított 1943-ban is.

Itt is ragad aztán, 1946 után segédszínészként, segédrendezőként és dramaturgként is kipróbálhatja magát, és valami szerencse folytán tanulmányokat folytathat Párizsban is. 1948-tól tíz évig a Madách Színházat erősíti, majd 1963-ban a Magyar Televízió munkatársa lett. Itt is azzal foglalkozik, amihez nagyon ért, az irodalommal, de közben ír, és fordít is rendületlenül. Nem csak Villont (1980-ban jelenik meg A teljes Villon), hanem akár éppenséggel Agatha Christie-t is. Tanít is dramaturgiát néhány évig a Színművészetin, és hát ott vannak az esszék, és persze a versek is, amik szép, kiérlelt formákban, folyamatosan születnek. Az első kötetre (Önarckép retus nélkül) viszont talán éppen ez igényesség miatt is 1975-ig kell várni. Kevesen tudják, de ő írta aztán a Liliomfi forgatókönyvét is, és hát ő találta ki a Lyukasórát, az M1-en, majd a Duna tévén 1992-tő futó kitűnő irodalmi vetélkedőt, amelynek műsorvezetője, majd később, szinte a haláláig feladatbeszállítója is volt.

Teljes pályát futott, sokat tett le arra a bizonyos asztalra, mikor 94 évesen kopogtatott az Örökkévalónál. Kár lenne elfelejtenünk mindezt.

Borító: Magyar Művészeti Akadémia