Ki is volt Istvánffy István, a veszprémi vice-, majd palotai várkapitány?

Pálffy Lajos - 2022. február 3. 7:35

Ha már aztán visszatértünk egy kicsit a végvári időkbe, nézzünk meg még egy „átlagos” katonai pályafutást, Istvánffy István uramét, aki Kanizsán közhuszárként kezdte meg a szolgálatot, aztán Palota várának kapitányaként érte a halál.

Istvánffy uram a Vas megyei Kisasszonyfán születhetett a nemesi előneve szerint. A Szombathelyhez közeli Kisasszonyfa csak 1937-ben lett Vasasszonyfa része, valamikor királynéi birtok volt mindkét falu, innen származik az elnevezésük. Innen, kisnemesi családból indult Istvánffy István is, aki aztán a korra oly jellemző módon a kardjával érte el azt, amit elért. A fennmaradt lajstromok, iratok szerint 1573 februárjában már biztosan lovaskatona volt a kanizsai várban, novemberben pedig a lovasok hadnagya. Mégpedig az írások szerint Lengyel István tisztségét vette át az akkoriban éppen a korábbi (1567-1571 közötti) kapitány, Thury György által alaposan megerősített erődítményben. Ahol aztán még él a nagy kapitány, a rekorder bajvívó szelleme, így Istvánffy uram is vélhetően próbál a nyomdokaiba lépni. Ezért is eshet talán éppen egy rosszul elsült portyán, lesvetésen, 1575 elején török fogságba, ahonnan a kor szokásai szerint váltságdíj árán szabadulhat. Ötezer forintot kérnek fogvatartói, amit végül testvére, Miklós szed össze és visz el rendeltetési helyére.

Tudjuk azt is, hogy az ügyben a magasságos bécsi Haditanács is rendelkezik, és leirat megy az Udvari Kamarához, miszerint fizessenek ki 100 forintot Istvánffy István hadnagy szabadulásának érdekében. Az akció végül sikerrel jár, a feljegyzések szerint december 16-án a hadnagy már szabad emberként tér vissza Kanizsára. Ahonnan két esztendő múlva átkerül Veszprémbe vicekapitánynak. Veszprém 1552 és 1566 között már volt török kézen, de Salm generális visszafoglalja (és szétlövi falait). A vár katonasága éli a végváriak életét, a hétköznapokat portyák, lesvetések és páros viadalok színesítik. Ez utóbbiakban Istvánffy uram is jeleskedhetett, hiszen már tudjuk, hogy 1582-ben Huszár Péter pápai kollégájával együtt Bécsbe rendelik, ahol be is börtönözik mindkettőjüket a tiltott párbajok miatt. Szabadulásukat pedig Batthyány Boldizsár, a jeles alkimista és főkapitány intézi el, sőt Istvánffyt a következő évben a vármegye alispánjává, közigazgatásának és rendfenntartásának vezetőjévé is kinevezik.

Hogy aztán 1584-ben Thury Márton helyére megtegyék Palota kapitányának (a tisztséget 1579-ben már kérte az uralkodótól, mint ahogyan 1584-ben a tatai kapitányságért is folyamodott). 1584. szeptember 4-én születik meg Rudolf császár és király döntése, Istvánffy megkapja a várpalotai vár jövedelmeit is a kapitánysággal, a beiktatására pedig vélhetően új zászlót is küld az uralkodó. Mert egyik kérvényében erről is említést tesz Istvánffy. Aki aztán nem egészen egy esztendeig bírja ezt a tisztséget, 1585-ben ismeretlen okból elhalálozik. Így nem kell megérnie azt a csúfságot, hogy a Thury György által kiépített, majd meg is védett (1566) várat 1593-ban rommá lőtte és elfoglalta a török.

Borító: Végvári vitéz és török előkelő korabeli metszeten (torizzotthon.hu)