A 150 esztendeje született jeles művelődéstörténésszel, és nem mellesleg büntetőjogásszal, Ráth-Végh Istvánnal még gyermekkoromban találkoztam. Ó nem, nem személyesen, hiszen hét éve halott volt már, mikor megszülettem. A történetein, könyvein keresztül ismertem meg.
Akkoriban a jó történeteket vagy idős emberek mesélték, vagy könyvekben lehetett találkozni velük. És mi a barátommal könyveket gyűjtöttünk, éppen úgy, mint a manapság az ifjúság lájkokat és követőket gyűjt valamelyik közösségi oldalon. Jelesül a Delfin sorozat ifjúsági kiadványait igyekeztünk minél nagyobb számban beszerezni, és hát egymás között cserélgettük is a jobbnak ítélt darabokat. Hogy aztán így fussunk bele az 1977-ben megjelent A fáraó átkába, amely mondanom sem kell, hogy elvarázsolt bennünket. Pontosabban kinyitott egy kaput, amin belépve megismerkedhettünk mondjuk az emberi butaság, vagy az asszonyi hűtlenség kultúrtörténetével is. Utazgathattunk a múltban, újabb és újabb furcsaságokra rácsodálkozva, s a lendület olyan sodró volt, hogy közben nem is nagyon foglalkoztunk e művek szerzőjével, Ráth-Végh Istvánnal.
Aki jeles polgári-nemesi családban született egy jobb korban, 1870-ben, és a két világégés sem vette el aztán a kedvét az élettől, no és a kultúrtörténetben való kalandozástól. Családi örökség, mondhatnánk, hiszen apja politikus és királyi tanácsos volt, György nagybátyja, a Ráth-villa tulajdonosa, a műgyűjtés mellett főbíró és felsőházi tag. A másik nagybácsi, Mór pedig jeles könyvkiadó és kereskedő is egyben. Így aztán az ifjú Istvánnak nem kellett messze mennie a jó könyvekért, és el is olvasott már fiatalon mindent, és bejárta Európa nagy képtárait, múzeumait. Miközben elvégezte a jogot is, aztán 1913-tól ügyész, tehát vádló, majd pedig ügyvéd lett. No és a Jogtudományi Közlöny és a Codex Hungaricus szerkesztője, és egy ma már elfeledett kezdeményezés, az Uránia tudományos színház lelkes előadója. Aztán a tudós jogász 1921-ben regényírásra adta a fejét, és az Októberi rózsát, az első művet erkölcstelensége miatt mindjárt be is tiltották. Mert Ráth-Végh sosem ugrott el a pikáns témák elől, a hűtlenség mellett a szerelem kultúrtörténetét is kutatta. Emellett publikált a Nyugatban, és 1934-től (A Magyar kuriózumok megjelenése) sorra születnek humorral, iróniával átszőtt munkái, melyekben saját bevallása szerint is igyekezett letérni a tudomány széles országútjáról, hogy ki nem taposott ösvényeken „kuriózus” vadvirágokat keressen.
89 évesen halt meg, 1962 és 1967 között jeletek meg hét kötetben megrostált munkái. 2003-ban, amikor még nem volt okostelefon, a Csalók, tolvajok, kuriózumok című válogatással próbálták visszahozni.
