Király mozgástér nélkül

Pálffy Lajos - 2018. március 27. 11:22

Ferdinánd ellenében az erőre kapó köznemesség Szapolyai János erdélyi vajdát tette királlyá. Fejére is került a Szent Korona, de nem a nádor hívta össze az őt megválasztó országgyűlést, tehát nem tekinthető legitimnek a hatalma. Ugyanakkor kezdetben Ferdinándé sem, akit csak Perényi Péter árulása révén tudtak később a nemzeti ereklyével megkoronázni.

Minden esetre a felvidéki Szepesváron 1487-ben született Szapolyai Jánosban az Árpádok és Mátyás után megint csak magyar embert láthatunk az ország trónján. Még akkor is, ha a család a Pozsega vármegyei Zapolje falucskából indult, ami most ott van a horvát-bosnyák határon. A família felemelkedésében nagy szerepe volt természetesen Mátyás királynak, aki János apját, Istvánt nádorrá, majd örökös szepesi főispánná tette. Ezért is hívták eztán a Szapolyaiakat szepesi grófoknak, bár volt birtokuk Pápa és Tokaj környékén is. István nádor pedig nem csak a birtokot, pénzt és a hivatalt gyűjtötte, hanem Csütörtökhelyen, a régi templom oldalába 1473-ban egy olyan kápolnát építtetett, ami a párizsi St. Capelle párja lehetne arányaiban és szépségében. Elrendezte aztán három gyermeke sorsát is: lányát a lengyel király vette feleségül, kisebbik fia vitte a „szepesi grófságot”, Jánost viszont tán már ő is királynak szánta.

Minden esetre János 23 évesen már megszerzi magának az erdélyi vajdaságot, igaz a török támadások miatt ez már nem egy kényelmes pozíció akkoriban. S pont azokkal, a török ellen tapasztalatokat szerző katonáival veri tönkre Dózsa György szedett-vedett hadinépét Temesvár alatt. 12 év múlva viszont valahogy csak nem ér oda a mohácsi síkra, Szegedig jut el 15 ezer emberével, mikor hírül veszi a vereséget. S mivel így neki lesz csak valamire való serege az országban, be is vonul november elsején Budára, és meg is választatja magát királynak a köznemesi párttal Fehérváron. November 11-én kerül a fejére a Szent Korona, de nincsenek illúziói, tudja, hogy mihamarabb szövetségeseket kell keresnie a Habsburgok, és az őket támogató Udvari Párt ellenében. Követei kirajzanak, elmennek minden olyan helyre, ahonnan segítséget remélhetnek, de üres kézzel térnek vissza. Így aztán nincs is hadsereg, amit fel tudna vonultatni egy év múlva az országába betörő német zsoldosok ellen, kiüríti hát Budát és végül testvére révén a lengyel Tarnówban lel menedékre.

És így elszigetelődve nincs más választása, mint az a bizonyos mohácsi kézcsók 1529 nyarán, amiért Szulejmán Budára vonulva visszahelyezi királyságába, és ráadásnak megkapja a Szent Koronát is. És még kormányzónak Ludovico Grittit, ezt a Sztambulból érkező kalandort, akit első sorban a saját zsebe érdekel. Így aztán a köznemesi párt is beláthatja, hogy nem jó irányba mennek itt a dolgok. Össze is hozzák a már emlegetett váradi békét, amit végül is senki sem tart be. A török által támogatott I. János király pedig nem sokáig örülhetett újszülött fiúgyermekének, 1540 nyarán, 58 évesen Szászsebes városában éri a halál, Székesfehérváron temetik el, de békében, mint tudjuk, itt sem nyugodhat sokáig.

Borító: Wikipédia