Kis Pipin, aki inkább nagy volt, mint kicsi

Pálffy Lajos - 2018. szeptember 24. 12:59

Éppen 1250 esztendeje, ezen a napon hunyta le örökre a szemét Kis Pipin, vagy Pepin, aki csak szerénységből választotta ezt az előnevet. Éppen a Dunántúlon tanyázó avarokkal háborúzott, le is győzte a frankokhoz hasonló páncélos lovasságot bevető népet, mikor utolérte a halál.

Kis Pipin 714-ben, Liége mellett, a mai Belgium területén született, apja éppenséggel a Merovingok által uralt Frank Királyság tényleges ura és parancsolója, Martell Károly majordomus, avagy háznagy volt. Aki a „pöröly”, azaz a Martell előnevet a Poitiers melletti győztes csata után vehette fel. A mai időkben sem árt tudnunk, hogy ekkor az arabok, pontosabban a mórok birtokolták a Hispániai félsziget jó részét, és a Pireneusok északi felén is voltak városaik, fontos kikötők mellett. Amikor pedig 732-ben fosztogató, templomi kincsekre utazó hadjáratot indítottak a frank királyság szívét megcélozva, Martell Károly vonult ellenük, és a római mintára felálló frank gyalogságon megtört a mór lovasság többszöri rohama. Az októberi esők is hozzájárultak a keresztény sikerhez, mert az arabok nem voltak hozzászokva az ilyen időhöz, no és a csata előtt majd egy hétig méregette egymást a két sereg. A lényeg: Kis Pipin apja itt alapozta meg hírnevét, majd pedig sikeresen harcolt az ekkor még pogány szászok és frízek ellen is. Emellett sorra foglalta el a mai francia Riviéra arab megszállás alatt lévő kikötőit.

Martell Károly pályafutása végén két fia között osztotta meg birodalmát: Kis Pipin kapta az akkoriban Neustria néven futó mai francia területeket, míg az Austrasia nevű német részt bátyja, Karlmann kapta. Sosem voltak valami jóban, de aztán 747-ben az amúgy mélyen vallásos Karlmann lemészároltatta az alemannok törzsi vezetőit, majd lelkiismeret-furdalástól gyötörve a pápa tanácsára belépett a bencés rendbe; Monte Cassino kolostorában élte le hátralévő napjait. Így a német részek is Pipin ölébe hulltak, aki 751-ben elérkezettnek látta az időt arra, hogy a névleges Meroving uralkodót (III. Childerich) kopaszra nyírassa (a legenda szerint a család ereje a hajukban rejlett) és kolostorba küldje, és a „Kis” előnevet felvéve ténylegesen is elkezdjen uralkodni. Ehhez szövetségesre lelt Zakariás pápában, akit a longobárdok, jelesül Aistulf király szorongatott északról, elfoglalva Ravennát is. Pipin csapataival kétszer is átkelt az Alpokon, Aistulf pedig Pávia várában bújt meg előle, de végül is csak behódolt, frank fennhatóság alá kerülve. A pápa pedig a Patrimonium Petri, a pápai állam létrejötte után Szent Bonifác mainzi érsek révén 751-ben megejtette a koronázást, amit utóda, II. István Párizsban három év múlva megismételt, immár Pipin két fiát, Nagy Károlyt és Karlmannt is megkoronázva.

Pipin pedig apja nyomdokain tovább szorította délre az arabokat; hét év ostrom után elvette tőlük Narbonne városát, várát is. Végül elérte célját, a Pireneusokon innen nem maradt arab erődítmény, ekkor fordult láncinges, pajzsos, lándzsás és hosszú, egyenes karddal harcoló lovasaival a hasonlóan felszerelt avarok ellen. Ahogy egész életében, úgy a Dunántúlon sem vesztett csatát, de itt érte a vég. 54 éves volt, ami akkoriban még szép kornak számított.

Borító: Ahogy az 1830-as években a festő elképzelte (Wikipédia)