Kitartó Kőszeg

Pálffy Lajos - 2018. április 18. 10:58

Nyugati vártúránkon természetesen nem hagyhatjuk ki Kőszeget sem, ami talán a leghíresebb magyar várak egyike. Mert minden iskolás tudja, hogy kapitánya néhány száz emberével 60-80 ezer olyan törököt tartott fenn 3 hétig, akik Bécs alá igyekeztek.

A jelenleg is álló vár kezdeményeit valamikor a tatárjárás után húzta fel a Héder nemzetség a városka közepén. Állítólag előtte a település feletti dombon volt egy erődítmény, az Óvár, amit hainburgi béke (a Habsburg Albert és az őt Bécsben erősen ostromló III. András kötötte 1291-ben) feltételeként leromboltak. Ekkoriban már a Kőszegiek az urak itt, akik nevüket is a településtől nyerték. Őket végül Károly Róbert fékezi meg sikeresen, 1327-ben Kőszeget is elveszti a család. A királyi várat pedig tovább erősítik bástyákkal, vizesárokkal, mert a mindenkori osztrák hercegek is szemet vetettek rá. 1445-től 1482-ig aztán a Habsburgoké is volt, mikor is Mátyás tíz évre elveszi tőlük. De aztán ismét csak Bécsben döntenek a kapitányáról, 1529-ben, Bécs első sikertelen ostroma után például a családnak hitelező Jurisics Miklós kapja meg a környékkel együtt zálogbirtokul. Jurisics Ferdinánd jó embere, 1530-ban Isztambult is megjárja követségben.

Innen az ismeretsége a Szulejmánt 1532-es hadjáratára elkísérő Ibrahim nagyvezírrel, ami később még jól fog jönni a horvát származású tehetséges katonának. Mert az eszéki hídon július 17-én átkelő török sereg valamilyen megfontolásból most nem a Duna mellett gyalogol Bécs felé (csak a nagy ostromágyúk úsznak felfelé a folyón), hanem a Dráva völgyének kanyarodik, ahonnan meg Zákánynál a Dunántúlnak. Így kerül az útjába augusztus 5-én Kőszeg, és amire senki sem számít, a késében lévő szultán hozzálát a komolytalan és korszerűtlen váracska ostromához. 60-80 ezer ember áll Kőszeg alatt, ezzel szemben a kapitánynak 200 hivatásos katonája ha van. A többi védő menekült és városlakó, és a 18 rohamot hozó három hét alatt bizony a többség el is esik. Nem véletlen hát, hogy Jurisics folyamatosan egyezkedik éppenséggel Ibrahimmal, akit viszont az éhező janicsárok szorongatnak (felégették az összes malmot a környéken, nem tudnak őrölni, nincs kenyér). Végül kimódolják a mindkét fél számára elfogadható megoldást. A bástyákra néhány órára lófarkas zászlók kerülnek, a kapitány pedig meghódol a mai Szultándombon sátorozó Szulejmán előtt. A török pedig 1532. augusztus 29-én, 11 órára eltűnik a vár alól, ezért is harangoznak azóta ekkor is Kőszegen. (Szulejmán szeptember 4-én, Bécsújhelytől fordul vissza, kifutott az időből és százezres sereg is várja a város alatt.)

Így aztán a báróságot és Kőszeget is megkapja vitézségéért Jurisics, de egyiket sem tudja továbbadni, mert nem születik fiúutóda. 1695-ben Esterházy Pál nádor nyeri el a várost és a környező földeket királyi kegyből, és a család birtokban is marad errefelé egészen 1945-ig. Mi pedig bóklászhatunk a sokat látott falak között, majd betérhetünk valamelyik borkimérésbe egy pohár remek kékfrankosra.

Borító: Kőszeg képeslapon (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)