Kivette az első téglákat a hallgatás falából

Pálffy Lajos - 2018. november 28. 12:28

85 éves lett Sára Sándor, a Kossuth-nagydíjas operatőr és rendező, a Nemzet Művésze. Pályafutása egy kis Galga menti faluból indult, ő volt a Szindbád operatőre, s amellett, hogy felvette, meg is rendezte a 80 huszár című filmet. Vezetése alatt a Duna Televíziót a világ legjobb kulturális tévéjévé választották.

A turai jegyző fiának nem volt egyszerű bejutni a Filmművészeti Főiskolára az ötvenes években, érettségi után az ifjú Sára is sikertelenül próbálkozott. Aztán mégis csak felvették, teljesült álma, elhatározása. Amit talán Szőts István egy turai forgatása erősített meg, amikor a kommunisták által margóra tett rendező népszokásokat rögzített a faluban. Aztán Sára, mivel kamerát nem kaphatott az első két évfolyamon, fényképezett hát, mégpedig jobbára elesett, szegény embereket. Olyanokat, akiket nem illett akkoriban (sem) mutogatni, hiszen az kínos volt a hatalmon lévőknek. Fényképezte a tanyák világát, az ingázókat, diplomafilmje a Pályamunkások volt, amiben a csákányok ütemes koppanása adja a film zenéjét. Aztán nagy nehezen megkapja a diplomát is, és a 60-as évek elején Huszárik Zoltánnal csatlakoznak a fiatal művészeket tömörítő Balázs Béla Stúdióhoz. Itt készül el a 17 perces Cigányok, amit már rendezőként is jegyez.

Aztán operatőrként olyan „sztárokkal” dolgozik, mint Gaál István, Kósa Ferenc, vagy éppen Szabó István. 1968-ban megszületik az első nagyjátékfilmje is, az önéletrajzi elemekkel átszőtt Feldobott kő. 1971-ben pedig Huszárik Zoltánnal megalkotják a Szindbádot, minden idők egyik legszebb, jórészt a Felvidék régi városaiban forgatott magyar filmjét. A következő kirobbanó sikert már rendezőként is jegyzi. A Kárpátok lengyel oldalán és Tarnówban felvett 80 huszár 1978-ban készült el, de egy év múlva ismét nagy fába vágja a fejszéjét. A Don-kanyar eddig hallgatásra ítélt hőseit keresi fel kamerájával. Vagy száz interjú készül, 1982-ben adja le az első 17 részt a televízió. Talán ezzel a merész vállalkozással ő veri ki az első téglákat a „bűnös nemzet” és az „utolsó csatlós” kijelentésekre épített falból. A Krónika címmel bemutatott, elképesztő sikerű sorozatból összefoglaló is készült, és a Pergőtűz mellett aztán sorra jönnek a további, hallgatás falát bontó dokumentumfilmek. Forgat a hadifogságról, a gulágokról, de a bukovinai székelyek kálváriájáról is.

Mindezek mellett 1993-ban őt választják az alakuló Duna Televízió elnökének. És az itt 2000-ig elvégzett munka eredményeképp az UNESCO-tól a tévé megkapja a világ legjobb kulturális televíziója címet. Ő pedig az idők folyamán a legtöbb kitüntetést az 1968-ban elnyert Balázs Béla Díjtól az idei Kossuth-nagydíjig. Isten éltesse sokáig!

Borító: A kamera mögött (Magyar Művészeti Akadémia)