Komlós 100

Pálffy Lajos - 2022. február 9. 12:55

Aztán ki emlékszik már az éppen 100 esztendeje született Komlós Jánosra, a szilveszteri „szocialista” rádió- és tévékabarék állandó szerzőjére és szereplőjére? Ki emlékszik ugyanarra a Komlós Jánosra, mint a rabbinövendékre, majd ÁVH-s kihallgatótisztre? Százból ha 5-10 ember.

Pedig az ő élettörténetén keresztül nagyon sok mindent megtudhatunk a mögöttünk hagyott, véres 20. századról, amelynek mondhatni egyik „tipikus” szereplője volt. Apja, Komlós Zsigmond pesti lisztkereskedő, nagybátyja Kohn néven rabbi és a Pesti Izraelita Hitközség Reálgimnáziumának tanára, mások mellett Komlós János osztályfőnöke is volt. Ő terelgette aztán a jóeszű szőke kisfiút a rabbiképző irányába, amit végül 1941-ben, a Pázmány magyar-latin szakával együtt kezdett el. Utóbbiban 1944-ben meg is szerezte a diplomáját, de rabbi végül nem lett belőle. Az egyetemi években születtek meg az első írásai is, amik Herczeg Ferenc jobboldali lapjában, az Új Időkben jelentek meg. De 1941-től kapcsolatot tartott az illegális kommunistákkal is, és az FTC-ben vízilabdázott (haláláig bérlete volt a Fradi meccseire). A munkaszolgálatot egy „elit” században, Pest környékén dolgozva tudta le, majd pedig a front közeledtére megszökött és a fővárosban bujkált az oroszok megérkeztéig.

Később, részegen (napi egy liter Lánchíd konyak volt az adagja) sokszor elmondta, hogy 1945 februárjában közreműködött a két tartalékos tiszthelyettes, Rotyis Péter és Szívós Sándor kivégzésén, akiket az Oktogon lámpavasaira akasztottak fel. Aztán a szociáldemokraták városházi nyomozója lett, az élelmiszer rejtegetőket kutatta. 1945 májusában pedig beszippantotta az államvédelem, majd a kommunista párt is. 1947-ben már a szegedi ÁVO politikai nyomozó osztályának a vezetője lett. A feladata a maradék polgári vezető értelmiség kiiktatása és a gazdák beverése (sokszor szó szerint) a szovjet mintájú szövetkezetekbe. Ő vezette a nyomozást a lengyelkápolnai „párttitkárgyilkosság” ügyében, amit aztán egy konstruált per követett halálos ítéletekkel. 1950-ben már a baranyai ÁVH parancsnoka őrnagyi rangban, ahol a bányák polgári érzelmű mérnökei kerülnek a célkeresztjébe. Nélkülük pedig olyannyira visszaesik a termelés, hogy végül a kollégái által is arrogánsnak tartott Komlóst veszik elő és fokozzák le, majd rendelik vissza a fővárosba.

Ahol azért még foglalkoztatják a Grősz József kalocsai érsek ellen lefolytatott eljárásban, de a Kádár-perben is. Aztán 1953-ban hozzánk is elér a Sztálin által megkezdett zsidótlanítás, így a volt rabbinövendék Komlóst is leszerelik. Fordítói állás kap, de 1956 februárjától már újra titkos állományú elhárító tiszt. S ebben a minőségében 1957-től előbb a rádió irodalmi osztályán dolgozik, majd 1958 és 1962 között a Magyar Nemzet, majd 1967-ig a Népszabadság kulturális rovatát vezeti, immár Aczél György támogatásával. Így landolhatnak az íróasztalán a Központi Bizottságnak készített titkos jelentések, de így járhatta a nyugati fesztiválokat, városokat és tengerpartokat szeretőivel. Aztán, mivel irodalmi ambíciói kezdetektől voltak, humoreszkjeire színházat is alapíthatott. Ez volt 1967-ben induló Mikroszkóp Színpad, amiből aztán mindmáig ható „humorista-keltető” is lett. De 1964-től haláláig meghatározta a Rádiókabaré és a televízió szilveszteri műsorainak tartalmát is. Ő találta ki és építette fel Hofi Gézát, a rendszer „szelepét” is, aki legalább humoros volt, nem mind az ő már akkor unalmas és hosszadalmas konferálásai. Amikre még jól emlékezhetünk azokról a szürke és hideg szilveszterekről, amikor az este csúcspontjaként Hofi olyan „jól megmondta” az elvtársaknak.

Végül több szívroham után 1980 nyarán elvitte a napi liter konyak, protezsáltjai utólag még jól bele is rugdostak.

Borító: Konferanszié és százados (gondola.hu)