Konventuálisok és obszervánsok küzdelme

Fáy Zoltán - 2022. október 27. 6:17

A hazai ferencesség történetét a szigorúbb rendtartás megjelenése után a konventuális és obszerváns ág közötti rivalizálás jellemezte. Ez a külső szemlélő számára nehezen érthető helyzet még akkor is fennmaradt, amikor már mindkét rendtartomány a szigorúbb rendtartást követte.

A hazai ferencesek első obszerváns, tehát a szigorúbb regula szerint élő szerzetesek tartományfőnökét a történetírás Dereszlényi Albernek nevezte. A futaki kolostorban választották meg 1517. május 2-án, a szokásos pünkösdi időpont előtt (ebben az évben május 31.), hogy a káptalan után rögtön Rómába utazhasson, ahol a legegyetemesebb káptalanon (Capitulum Generalissimum) a rend két ágának egyesülését szerette volna megvalósítani a pápa, X. Leó. Bakócz Tamás – aki 1493-tól 1497-ig egri püspök – 1494-ben javításra vagy az építkezés befejezésére 200 dénárt ajándékozott Szent Ferenc gyöngyösi testvéreinek. Bakócz egyébként, számadáskönyve szerint, más alkalmakkor is támogatta a gyöngyösi ferenceseket. Mindenestre 1494-et tekinthetjük a későközépkori építkezés végének.

Nagy András OFM (+1777), a gyöngyösi háztörténet első kötetének szerzője, később teológiai lektor szerint, még 1733 után is megvoltak annak a kis kápolnának a romjai, amely a templom homlokzata, tehát a nyugati fal előtt álltak. Ha ez igaz – mert a szerző saját visszaemlékezéseire alapuló, korai időszakot feltáró leírásában nagyon sok a tévedés –, akkor ezt a homlokzat előtti kápolnát is az épületegyüttes részének tekinthetjük. Nem kizárható az sem, hogy a templom barokk építkezésekor kialakított kriptarész, amely a ma az épületen belül, a kórus alatt, az északi falnál van, egy régebbi temetkezési hely felújításával jött létre. Az 1990-es években végzett talajradar kutatások szerint az egész templomhajó és a sekrestye alatt is kripta lehetett.

Az 1500-as évek elején a minden dokumentum szerint virágzott a kolostori élet. És bár a kisváros plébániatemplomával akadtak surlódások, a szerzeteseket megszerette a kisváros. A ferencesek lelkipásztori módszereinek egyik jellegzetessége a vallási társulatok alapítása és a harmadrend terjesztése. Ez utóbbi meglétére 1521-től van dokumentum. Ekkor vette föl Somlyai Bernardin a közösség tagjai közé Derencséri Györgyöt feleségével és öt gyermekével együtt. Mivel Magyarországon a ferencesek szigorúbb rendtartása a bosnyák rendi reform leágazása volt eleinte, később azonban volt konventuális rendtartomány is csatlakozott hozzá, az 1523-ban, az Észak-Spanyolországban tartott burgos-i káptalan úgy rendelkezett, hogy két rendtartomány működjön Magyarországon. A generális káptalan hírét a rend legfőbb vezetőjének megbízottja, Andreas Alemanius hozta, aki mindkét rendtartományba közgyűlést hirdetett, hogy még időben kiválaszthassák a káptalani követeket.

A káptalan rendelkezése szerint az egyik rendtartományt a Boldogságos Szűzről nevezték el. Ehhez főként a dunántúli kolostorok tartoztak, míg a keleti országrészben lévő provincia a Legszentebb Üdvözítőről (Provinciae Sanctissimi Salvatoris) kapta nevét. Szigorú korlátozásokat is elrendelt a rendi gyűlés egymás területeinek látogatásáról. Főpapi invitációra átléphették ugyan saját rendtartományuk határát, de egyébként nem. A gyöngyösi kolostor a Legszentebb Üdvözítőről nevezett Rendtartományhoz tartozott a provincia megszűntéig, s mivel a kolostorok nagy száma miatt ebben az időben külön közigazgatási egységeket, kusztódiákat (őrség) alakítottak, Gyöngyös az esztergomi kusztódia része lett az esztergomi, budai, pesti, tatai, visegrádi és jászberényi kolostorokkal együtt. Ebben a minőségében látogatta meg Somlyai Bernardin tartományfőnök 1521 novemberében a kolostort.

Borító: Marchiai Szent Jakab, az obszervánsok vezéralakja (Wikipédia)