Korona nélküli király, majd négy napig fejedelem

Pálffy Lajos - 2018. április 12. 9:56

II. János magyar király fején ugyan nem nagyon volt korona, mégis választott királya volt Magyarországnak, hiszen 1540 szeptemberében a köznemesség királlyá választotta a Rákos mezején. Alig három hónaposan.

Ebből már sejteni lehet, hogy apját Szapolyai Jánosnak hívták, ő pedig János Zsigmond néven vonult be a történelembe, leginkább, mint Erdély első fejedelme. Amely címet a váratlan halála miatt hivatalosan csak négy álló napon át tölthette be, de hogy a születésétől eljussunk idáig, ahhoz még sok mindenről kellene szólni. Többek között arról, hogy míg alig több mint egyévesen Szulejmánnál vendégeskedett, addig a ravasz janicsárok szépen beszivárogtak Budára, és ott is maradtak 150 esztendeig. Ugyan Szulejmán megígérte, ha felnő, ismét az övé lesz a székváros, de hát a török ígéretéről sokszor bebizonyosodott, hogy nem lehet komolyan venni. Így aztán a csecsemő és anyja a királyi udvarral, levéltárral, fazekakkal, lábasokkal együtt előbb Lippára, majd Gyulafehérvárra, a püspöki palotába szekerezett, ami aztán később a mindenkori erdélyi fejedelmek kedvenc tartózkodási helye lett. Ezekben az időkben apja akaratából helytartóként és kincstartóként Fráter György kormányzott helyette, aki a török felé is mutatott gesztusokat, de végső soron a Habsburgokat szerette volna a trónon látni. Így aztán el is fogatta 1551-ben a nem éppen így gondolkodó Izabellát gyermekével együtt, és a nyírbátori egyezmény alapján Ferdinánd királyunk Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségekkel szúrta volna ki a szemüket Erdélyért cserébe. De Izabella a gyermekkel inkább testvéréhez, a lengyel királyhoz ment, ahol a varsói udvarban nagy gondot fordítottak János Zsigmond neveltetésére is.

Megtanult vagy nyolc nyelvet, táncolt és vitézül forgatta a fegyvert, de jól játszott fuvolán, lanton és orgonán is. 1556-ban aztán az erdélyi rendek Szászsebesen úgy döntöttek, hogy nem megy a Habsburgokkal az együttműködés, ezért visszahívták a Magyar Királyság (!) trónjára II. Jánost, aki be is vonult anyjával nagy ünnepélyesen 1556 októberében Kolozsvárra. Izabella pedig kormányozni kezdett a Csáky Mihály által frissen megszervezett kancelláriára is támaszkodva, a jó felső-magyarországi urak pedig tömegével tértek meg János király táborába. Nagyvárad is az övé lett, mikor 1559 szeptemberében hirtelen meghalt Izabella. II. Jánosnak eztán rögtön az izgága Balassa Menyhérttel és annak ambícióival kellett megbirkóznia, aki inkább a Habsburgok embere volt. Aztán a későbbiekben a lengyel trónon kikötő hadvezére, Báthory István 1562-ben alulmaradt Hadadnál a vegyes, magyar-német haddal szemben, de ekkor tört ki az adóztatás kiterjesztése miatt hat székely szék lázadása is. Nem volt hát egyszerű az ifjú uralkodó dolga, de segítségére sietett a temesvári pasa is, és végül hadai Kassáig jutottak előre.

1565-ben lép be a történetbe Miksa, és Schwendi báró a hadaival, és 1566-ban Zimony vára előtt II. János, akárcsak korábban az atyja Mohácsnál, letérdel az agg Szulejmán előtt. Ekkor már négy éve a reformált vallás híve, hogy aztán 1569-re unitárius legyen belőle. Pálcája alatt hozza meg a tordai országgyűlés a híres, vallásszabadságot biztosító 1568-as határozatát, de mindez nem sokat tesz hozzá ügyéhez, hiszen 1570 augusztusában a speyeri egyezményben mégis csak le kell mondania a királyságról. Mivel a paktumot a birodalmi gyűlés csak 1571. március 10-én ratifikálta, ezért aztán mindössze négy napig volt ő Erdély fejedelme, mert 14-én váratlanul elhalálozott, örököséül nagybátyját, a lengyel királyt kijelölve.

Borító: Wikipédia