Kossuth-díj számolva, asszony verve
Pálffy Lajos - 2018. február 13. 11:49
Hetven éves lett a Kossuth-díj, amely sokáig a lehető legmagasabb presztízsű kitüntetés volt Magyarországon. Hogy aztán mennyire rontotta a megítélését az, hogy a valóban kiváló szellemi teljesítmény mellett mondjuk esztergályozásért, vagy téeszvezetésért is osztogatták, azt el lehet képzelni. A 70 esztendő története viszont sok olyan megmosolyogtató jelenetet is produkált, mint például Rideg Sándoré.
De még mielőtt a csikóslegényből lett író történetét elmesélnénk, nézzük csak a díjat, amelyet az 1848-as forradalom és szabadságharc centenáriumára hoztak létre. Mert kellett egy díj, hiszen a Corvin-láncot, vagy az irodalmi Baumgarten-díjat mondjuk úgy, hogy a múlt csökevényének bélyegezték. Azon vitatkoztak kicsit az új urak, hogy akkor Petőfiről, vagy éppen Táncsicsról nevezzék el, de végül maradtak Kossuth apánknál, aki töretlen népszerűséggel bírt akkoriban is. Az első évek díjazottjainál még dominált az újjáépítésben való részvétel, de mondjuk Gerő Ernő 1949-es elismerése már jelezte, hogy ki az úr az országban. Gerő még a mozgalomhoz való csatlakozása előtt két évet járt a pesti orvosi karra, no meg később NKVD-s kiképzésben is részesült, így jutott el a díjazásig, majd feladatul kapta az MTA átalakítását is. Ugyanakkor az elsők között kapott Kossuth-díjat (20 ezer forint járt ekkoriban a babérkoszorú mellé) Bajor Gizi, Bartók Béla (posztumusz), Bernáth Aurél, Csók István, Czóbel Béla, Déry Tibor, Derkovits (posztumusz), Illyés Gyula, József Attila (posztumusz), Füst Milán, Kodály Zoltán, Lukács György, Szent-Györgyi Albert és Major Tamás is.
1955-ben aztán bevezetik a Kossuth-nagydíjat, amiért dupla pénz is járt olyanoknak, mint Kodály, Lukács György, Riesz Frigyes és Lyka Károly. (A rendszerváltozás után először 2011-ben Nemeskürty István irodalomtörténész, 2012-ben Csoóri Sándor költő, 2014-ben Jókai Anna, majd 2016-ban Makkai Ádám műfordító, nyelvész kapta meg.) Az elismerés történetében többször is előfordult a háromszori odaítélés (Keleti Márton, Bán Frigyes és Fábri Zoltán filmrendezők, Fischer Annie, Illyés Gyula, Nádasdy Kálmán rendező, Kodály Zoltán). A bányászok, esztergályosok és más fizikai munkások díjazása 1963-ig tartott, a diktatúrában előbb a köztársasági elnök, majd az Elnöki Tanács elnöke adott át a kormány, majd a Minisztertanács javaslatára. A végső döntés az MDP, majd az MSZMP Politikai Bizottságáé volt, ahol mindig végigtárgyalták a névsort. 1966 és 1970 között nem volt díjazás, majd ezután a rendszerváltásig csak három évente adtak Kossuth-díjat. Erre az időre kialakult, hogy anyagi elismerésként az éves átlagkeresetek háromszorosát teszik a borítékba.
Ez az összeg 1954-ben, mikor Rideg Sándor is átvehette a Kossuth-díjat, úgy százezer forintra rúgott. No de az uradalmi cselédségsorból induló Rideg díjazása is külön történet. A vöröskatonaként is helytálló, a két világháború között kommunistaként többször is bebörtönzött, majd magas pozíciókba jutó író állítólag maga hívta fel 1954-ben a döntnökök figyelmét, hogy őt bizony kifelejtették a névsorból. Aztán amikor eljött az ünnepi pillanat, Rideg kimasírozott az asztalhoz, és a borítékot átvéve mindenki elképedésére ott helyben akkurátusan leszámolta a pénzt azt hangoztatva, hogy az asszony verve, a pénz meg számolva jó.
Borító: A babérkoszorúból 1990 után szobrocska lett (cultura.hu)
