Kukoricacsuhé és vesszőfonás: magyar mesterek Kirgizisztánban
Forum Hungaricum - 2018. március 9. 10:36
Egy nemzetközi együttműködés keretében magyar kézműves mesterek tartottak tanfolyamot kirgiz és üzbég nőknek, hogy azok a megszerezett tudás segítségével hazájukban jövedelemhez jussanak.
Kétéves előkészítés eredményeként tavaly év végén kötött megállapodást az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) arról, hogy a magyar kézműves mesterek tanfolyamok keretében használható tudást adjanak át a vidéken, nehéz körülmények között élő kirgiz és üzbég nőknek. A résztvevők így jövedelemhez juthatnak, fejtette ki Igyártó Gabriella, a NESZ ügyvezető igazgatója. A klímaváltozás hatására bekövetkezett szárazság miatt ezekben az országokban a mezőgazdaság nem képes ellátni a vidéki lakosságot, így az utóbbi években nagy fokú munkaerő-elvándorlás indult meg ezekről a területekről Oroszország és Kazahsztán felé. A közép-ázsiai kézműipart támogató szövetség felmérést végzett a területen és arra jutottak, hogy erre a problémára megoldást jelenthetne a vidéki kézműipar fejlesztése, fejtette ki az ügyvezető. Igyártó Gabriella azt is elmondta, hogy a közép-ázsiai országokban a helyi mezőgazdasági nyersanyagokat és az élelmiszeripar melléktermékeinek nagy részét kevéssé vagy egyáltalán nem hasznosítják, pedig ezek feldolgozása és eladása kedvezően befolyásolhatná a vidéki munkanélküliséget. A projektben fontos szempont volt, hogy a helyi kézműves hagyományokat nem megváltoztatva, de a saját alapanyagaikat felhasználva piacképes termékeket tudjanak létrehozni. A kukoricacsuhét például Kirgizisztánban nem használták eddig, most azonban megtanultak belőle székülőkét, széktámlát és különböző tárolóedényeket készíteni. A vesszőfonás Magyarországon használt technikáit is elsajátították az ottani nők.
A magyar mesterek februárban utaztak Kirgizisztánba és Üzbegisztánba, ahol a szövők, hímzők, kosárfonók, csuhé- és vesszőfonók, nemezkészítők összesen 90 főnek tartottak kéthetes tanfolyamot. A mi mestereink olyan oktatói képességekkel és olyan mesterségbeli tudással rendelkeznek, amellyel piacképes termékek előállításában használható technikákat tudtak tanítani, fűzte hozzá Igyártó Gabriella. Vetró Mihály nemezkészítő Üzbegisztánban oktatta az asszonyokat. Ez a feladat azért volt különösen izgalmas, mert néhány évvel ezelőtt volt alkalmam az üzbég nemezek néhány száz éves rétegeit, formavilágát és motívumkincsét tanulmányozni, mondta el az MTI-nek. Kifejtette, hogy néhány évtizede az üzbegisztáni nők körében teljesen általános volt a nemezkészítés, de ma már csak nagyon kevesen ismerik a helyi hagyományokat. A népi kézműves mester csoportjában résztvevő nők a közelmúltban inkább az interneten talált anyagokból próbálták elsajátítani a nemezelést, ráadásul meglehetősen rosszul másolva a nyugati mintákat. Amikor megmutattam nekik a régi üzbég nemezeket, hitetlenkedve csodálkoztak rá saját örökségük kincseire, fűzte hozzá. Vetró Mihály elmondta, hogy a nők gyorsan tanultak és annak ellenére, hogy nem ismerték saját hagyományaikat, népük motívumkincsét, nagyon hamar képesek voltak tervezni az ősi mintákkal. A magyar mester megtanította nekik saját juhaik szőrének feldolgozását is, továbbá azt, hogyan tudnak ebből jó minőségű alkotásokat, például nemeztakarót, párnát vagy cipőt készíteni.
A program egyik legfontosabb hozadéka az volt, hogy a saját területükön megtalálható, jó minőségű alapanyagokat megtanulják feldolgozni, fűzte hozzá. A tanfolyam résztvevői azt is vállalták, hogy hazatérve a tanultakat továbbadják saját környezetükben is. Igyártó Gabriella kiemelte: az út során nagyon jó kapcsolatok születtek, amelynek eredményeképp mindkét országból a legjobb 4-4 kézművest meghívták a Mesterségek Ünnepére is, ahol felállítanak egy FAO-pavilont és bemutatják az üzbég és kirgiz mesterek, hogyan hasznosították a magyar kézművesektől tanultakat.
(mti)
Borító: Félkész kosár fűzfavesszőből (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)
