Kundera 90

Pálffy Lajos - 2019. április 1. 1:22

Van abban valami nagy igazságtalanság is, hogy az irodalmi Nobel-díjat csak életben lévő szerző kaphatja. S mivel megy a nagy helyezkedés, lobbizás (már hogyne menne, hiszen évente csak egyet adnak és rengeteg az aspiráns), mindig kiszorulnak olyanok, mint mondjuk Hrabal, vagy éppen a ma 90 éves Milan Kundera. Míg a két cseh közül az előbbi egy előre megfontolt lépésével kiszállt a játékból, Kundera még versenyben van.

Ők ketten, és talán még Hasek jelentik a világ számára a cseh irodalmat. Három különös alak: Hasek mint anarchista indult, majd az orosz fronton hamar megadta magát és a bolsevikok agitátora lett. És túl korán (1923) meghalt ahhoz, hogy beláthassa, rossz ügyet választott. Hrabal talán az elejétől tudta, hogy mivel áll szemben, és hát ugye kényszerítették is, hogy besúgó legyen. Egy-egy besúgás után mindig erősen háborgott a lelke, no de erre jó lehet a sör és a borovicska kombója. És a Hraballal egyszerre induló Kundera? Kundera kétszer is volt kommunista. Fiatalabb volt a Gyengéd barbárok kiváló szerzőjénél, talán ezért is. A családi háttér minden esetre nem indokolta, hogy belépjen a pártba. A brnói zenetudós apa gondoskodott róla, hogy az ifjan már jazzt játszó fiú bekerüljön az egyetemre. Ahol tanult zeneelméletet, irodalmat, filozófiát és esztétikát is. Mindezek a tudományok, no és a reneszánsz, Heidegger, Kafka és Musil pedig tagadhatatlanul ott vannak a későbbi életművében is.

Kunderát 1948-ban „csapták meg a fényes szelek”, de két év múlva már ki is zárta a csehszlovák kommunisták pártja, mert szóvá tette a személyi kultuszt. Aminek akkor arrafelé a csúcsán Klement Gottwald, az erősen alkoholista és talán szifiliszes főtitkár állt, pontosabban dülöngélt. Kunderának pedig a kicsapatás után, 1953 és 1965 között csak megjelent három verseskötete. Ehhez talán az is kellett, hogy 1956-ban ismét párttag lett. (Remélhetőleg nem október 23-a, november 4-e után…) Viszont 1965-ben a Tréfa című első regényével ismét csak kihúzta a gyufát. Ebben szépen végig viszi, hogy egy viccesnek szánt, ártalmatlan tábori képeslap, egy „Éljen Trockij!” aláírás milyen megtorlásokat vonz maga után. Ez már sok a cseh elvtársaknak, de a ’68-as szerepvállalása után törik meg a pálya, ismét kizárják, könyvei indexre kerülnek (Magyarországon ’68-ben jelenik meg először a Tréfa!), tanári állását örökre elveszíti.

Hét év bizonytalanság következik, ami alatt két regényt ír meg. Az élet máshol van című 1973-ban jelenik meg Párizsban, ahová aztán 1975-ben disszidál is (autóval Ausztria felé távozik feleségével), és aztán kijön a még otthon megírt Búcsúkeringővel is. Cseh állampolgárságától azonban A nevetés és felejtés könyve miatt fosztja meg a párt 1979-ben. És ezután megírja A lét elviselhetetlen könnyűségét, amiből 1987-ben filmet is forgatnak az amerikaiak. Az egyetemi katedra mellett Kundera 1993-ra francia író lesz, mármint a publikációi nyelvét tekintve. Jelenleg tíz regénynél és nyolc esszékötetnél tart, de írt színműveket is. 1989 óta többször is járt otthon inkognitóban, de cseh állampolgárságát még nem kapta vissza. És hát az a Nobel-díj sem akar megérkezni, amit ugye nem adhatnak oda halott írónak.

Borító: Wikipédia