Lakodalom van a mi utcánkban

Pálffy Lajos - 2019. május 24. 9:16

A nagy napra pedig mindennek készen kellett állnia, mert ha ragaszkodtak a hagyományhoz, akkor nem nagyon maradt az esetleges elmaradások pótlására ilyenkor idő.

Éppen ezért már egy héttel a lagzi előtt hozzáfogtak a sütemények, tésztafélék előállításához. A Nagy Háború előtt a kalácsok, fánkok és bélesek voltak divatban, csak később terjedt el a különféle cukros sütemények, torták előállítása. A „tésztákért” általában a két örömanya felelt, akik mozgósították a barátnőiket, a rokonságot is a feladathoz. Voltak országszerte híres „sütőasszonyok” is, akiknek a szakértelmére szükség lehetett. A sütés az érintett házaknál zajlott, az alapanyagokat (lisztet, tojást, mákot, diót, élesztőt stb.) vagy egyszerre megvették, vagy pedig mindenki hozott valamit. A lakodalmi húsokat adó állatokat – tyúkokat, disznókat, sokszor marhát is – az esemény előtt egy nappal vágták le, és szintén „kalákában” készítették elő a „véghasználatra”. A sütést, a szokásos húsleves megfőzését is nemritkán főzőasszonyra/emberre bízták, aki gyakorlatból tudta, hogyan lehet nagy mennyiségű ételt gazdaságosan és ízletesen előállítani. A borról és más alkoholos italokról az örömapák gondoskodtak. Legtöbbször a tálakat, tányérokat és evőeszközöket is összeadták a meghívottak.

A nagy nap előtt még megtörtént a menyasszony költöztetése is (már ha nem a vőlegény költözött), ami járhatott kisebb mulatozással, zenével is. A vőfély már jóval előtte végigjárta és versben meginvitálta a meghívottakat, majd pedig az esküvő napján megérkezett a lányos házhoz is. Ahol elmondta a versbe szedett kikérő szöveget, és esetleg néhány tréfás feladat megoldása után vitte is az előtte felöltöztetett menyasszonyt a vőlegény házához. Ahol az „ipa” és a „napa” várta, és befogadta. Az innen induló lakodalmas menet élén is a vőfély haladt, kezében borral teli üveggel, sok helyen rajta kaláccsal. A menet végén sokszor a zenészek húzták, melegítettek a lakodalomra.

A templomi szertartás felekezetenként változott, és minden részében szabályozott volt. A katolikusoknál általában mise keretében történt az esketés, ami egyórás is lehetett. Ez idő alatt a házasulandók a tanúikkal (násznagyokkal) végig az oltár előtt álltak, majd a mise végén – ahol ismerte a kántor – Mendelssohn nászindulójának orgonán előadott dallamaira ünnepélyesen kivonultak a templomból. Ami előtt már ott volt a feldíszített kocsi, ami vitte a házaspárt haza, a később kezdődő lakodalomba.

Borító: A násznép (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)