Lánymunkák

Pálffy Lajos - 2019. szeptember 27. 10:37

A gyerekek otthoni munkáit azért jól el lehet különíteni az évszázadok során nemek szerint is. Bizony, néhány éve még szó sem volt a genderről, a nemválasztásról meg a többi divatos ügyről, ami mára már begyűrűzött hozzánk is. Bizony, a lányok szoknyát hordtak és a lányok munkáit végezték, a fiúk meg nadrágot és a fiúkét.

Biztosan észrevették a sorozat olvasói, hogy nagyobb részt fiúkról, férfiak dolgáról van szó ebben a sorozatban, de ez csak írójának emlékei miatt van így. Ezért hát most vegyük sorba azt is, mit tettek hozzá a családi gazdasághoz a kislányok a két háború között, és sokáig még azután is. Előjáróban meg kell említeni, hogy a jórészt fizikai munkára alapozott gazdálkodás miatt jobban „örültek”, ha a feleség fiúnak adott életet. Ebben tehát nem volt semmi hímsovinizmus, hiába is akarják néhányan manapság így beállítani. Aztán ha kislány született, annak is találtak bőven munkát a ház körül és a mezőn is. Ott volt például az aratás utáni kalász szedés, amit már egészen kis korukban 4-5 évesen elkezdtek a gyerekek. Vagy erre a tarlóra jellemzően a kislányok a gazdaság libáit is ráhajthatták még a szántás előtt, hogy szedegessék össze maguknak a napi táplálékot.

Míg a fiúk leginkább az apjuk mellett a mezőn ismerkedtek meg a paraszti munkával, addig a lányok jellemzően az „anyjuk szoknyája mellett maradtak”, tehát a háztartási munkákat sajátították el. Ezekből pedig napjában és szezonálisan is annyi van, volt, hogy csuda. Ott van például a főzés és a mosogatás. Napi tevékenység, bár „dologidőben” több napra is előre főztek, kenyeret pedig általában egyszer sütöttek egy héten. A mosogatáshoz vegyszert nem használtak, a „mosogatólevet” pedig darával, főtt krumplival dúsítva a disznók kapták meg. A baromfi etetése is gyermekmunka volt, de a kislányok már alig tíz esztendősen feladatokat kaptak a kistestvér születése után is. Vigyáztak a gyerekre, karjukra vették, ha felsírt, és bizony tisztába is tették, ha kellett. Feladatokat kaptak aztán rendszeres takarításnál és az évente megejtett meszelésnél is. Ott voltak a nagymosásoknál, a teregetésnél és persze a vasalásnál is. Készültek gyerekek számára kisebb, félig-meddig játék parazsas vasalók, hogy a vasalás tudományát is elsajátítsák.

Aztán ott voltak a kerti virágok és a muskátlik az ablakokban. És tavasszal az itt növekedő paprika és paradicsom palántákat is öntözni kellett. Meg persze kiültetés után a konyhakertben is. Ahol mindig akadt valami gyomlálni való. És kisebb, általában a felnőttek által már elkoptatott, a falusi kovács által kicsit megigazított kapákkal már egészen fiatalon ott dolgozhattak a földeken is. A szénázásnál a forgatásban és a szekér utáni gereblyézésben vehettek részt és még hosszasan lehetne sorolni azokat a mezei munkákat, amikből kivették a kislányok is a részüket. Aztán ilyenkor ősszel ott voltak az „eltevések” és befőzések is, de ezekről majd legközelebb.

Borító: Nagymosás 1902-ben (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)