Lármafa, véres kard, postáskisasszonyok

Pálffy Lajos - 2017. október 11. 10:56

A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat.

Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.

A történet valahol a lármafákkal, a véres kard körülhordozásával és a királyi futárokkal indult, akiknek Károly Róbert már lóváltó állomásokat szervezett, a jó Mátyás király pedig 1464-ben szekereket is beszerzett. Ez volt a hivatalos rész, a polgárok pedig úgy leveleztek, ahogy tudtak. Távolsági kereskedőkkel, vándorló céhlegényekkel is küldhettek levelet, vagy saját embert fogadtak fel az üzenet célba juttatására. Az első, postának nevezhető szolgáltatást a három részre szakadt országban Bécsből szervezték meg. Az udvari főpostamester kapott lehetőséget Magyarország nyugati részén is, ez egyfajta családi hűbér volt. Aztán az 1700-as évek első felében került a szolgáltatás állami kézbe, de akkor már a levelek, küldemények mellett a delizsánszok utasokat is szállítottak. Aztán az az 1800-as évek elején megjelenik a postabélyegző is a postaládával együtt, a vasút megjelenése és elterjedése pedig valósággal forradalmasította a szolgáltatást.

A kiegyezéssel lehetőség nyílik a Bécstől való leválásra is (1848-49-ben ez már egyszer megtörtént, Kossuth Than Mórral, a szabadságharc festőjével még bélyeget is terveztetett), 1867. május elsején létre is jött a Magyar Királyi Posta. Amely a dualizmus Magyarországán végbement páratlan fejlődéssel együtt mozogva a századforduló környékén a telefon és a távíró mellett benzines postás teherkocsikat is használt a fővárosban. 1914-ben már 655 levélgyűjtőhely és 1293 postaügynökség működött a 4751 állami postahivatal mellett, majd jött Trianon, és újjá kellett szervezni mindent. De ezt is megoldották, sőt, tovább fejlődött a telefonhálózat, és a rádiózás is. De ez utóbbiból elég kevés működött falun, ahol a két háború között is a levelezés volt a kapcsolattartás legelterjedtebb formája. A sürgönynek nevezett távirat inkább a hivatali működésben kapott szerepet.

A postamester, vagy postáskisasszony pedig már a Nagy Háború előtt el kellett, hogy végezze a posta által fenntartott szakiskolát. Ahol megtanulták a hivatali rend, az eljárások mellett a gépek kezelését is. A hivatalhoz amúgy a kezdetektől fogva egyenruha is járt, mint azt az archívumunkból kiválasztott képeken is láthatjuk. A postás pedig a vasutashoz hasonlóan nyugdíjas állásnak számított, volt is presztízse a régi falvakban.

Borítókép: Tanyai postás a csomorkányi iskolánál (forrás: MaNDA adatbázis)