Lefejezés kegyelemből

Pálffy Lajos - 2020. november 5. 11:00

Aztán ha már Bezerédj Imréről szó esett, hát nem mehetünk csak úgy el a leghíresebb kuruc áruló, Ocskay László mellett sem. Aki a nyugati krónikákban még „Rákóczi villáma” volt, s meghódította a kurucoknak a gazdag felvidéki bányavárosokat is.

Valóban villám volt ő, ahol megjelent, ott minimum tűz ütött ki, rosszabb esetben pedig kő kövön nem maradt. De hát ez így ment akkoriban, nem kíméltek senkit az egy-egy területen átvonuló seregek. Ezt a kegyetlenséget az Ocskón, 1680-ban született fiatalember is hamar láthatta, hiszen a nagyszombati jezsuiták előadásait, szigorát megunva, 15 évesen beállt Pálffy János lovasezredébe, és ott volt a törököt az ország területéről kiszorító hadműveletekben, de már a kezdetekkor, fegyelmezetlensége miatt levágták az egyik fülét. Aztán megölte egy katonatársát, és a hóhér elől a temesvári pasához szökött. Még állítólag az iszlámra is áttért, aztán csak visszakönyörögte magát ezredébe. (Nyilván fontos információkat is hozva a törökről.) Az ezredet aztán a francia frontra vezényelték, ahol Ocskay megint csak nem bírt magával, átállt a franciákhoz, ahol hadnagyot is csináltak belőle.

Aztán megint csak visszatért Pálffy uram pálcája alá, de 1703 nyarán már Rákóczit szolgálta. Mégpedig nem is akárhogyan, sorra vette vissza a felvidéki várakat, városokat. Ebből az időszakból származik a hazai hírneve, de az európai ismertséget a morvaországi és ausztriai portyái hozták meg neki. Ekkor már voltak újságok, amelyekben alaposan kiszínezték „rémtetteit”. Egy-egy ilyen portya elsősorban a civilek ellen irányult, akiket a térség helyőrségei nem tudtak megvédeni. A már ezredesi rangban vitézkedő Ocskay pedig ügyes volt, nem kockáztatott, ha kellett, inkább elbújt, ott harapott, ahol lehetett. 1704 karácsonyán, a nagyszombati, vesztes csatában is elemében volt, még a fejedelem csodálatát is elnyerte. 1705. augusztusában Rákóczi brigadérossá is teszi, és birtokot ad neki Sztropkón, a Felvidék keleti fertályában.

Aztán csak eljött a trencséni vereség is, és 1708 nyarától kezdtek elszivárogni az emberek. Jöttek a csábítások rendre a túloldalról is, Pálffy János egy ismerős püspökön keresztül a katolikus Ocskayt győzte meg. Pálffy 1708. augusztus 28-án, Perény mellett az áruló tudtával bekeríttette Ocskay ezredét, és feleskette I. Józsefre a vonakodó kurucokat, akik aztán rendre megszöktek az immár labanc ezredes mellől, a tisztek vezetésével. A katonák nélkül maradt ezredes pedig inni kezdett, és ez lett a veszte. 1709 szilveszterén Verbón, a Ráday kastélyban mulatozott, Újév napján pedig régi hadnagya (aki koldusnak öltözve beszélt is a részeg Ocskayval az ivászat közben) embereit levágva elfogta az erősen másnapos vitézt.

Akit aztán Érsekújváron rapid módon halálra is ítéltek, karóba akarták húzni, de egy távoli, kurucnak maradt rokona közbenjárt, így maradtak a korabeli metszeten is látható furcsa lefejezésnél. A hatszögletű várat azóta elbontották, a kivégzés helyét réztábla őrzi a város főterén. Ezt szokták festékkel, kátránnyal leönteni időnként a tót atyafiak, de nem a jó palócok.

Borító: Nem éppen szokványos lefejezés (turul.info)