Léghajó és romboló összecsapása

Pálffy Lajos - 2020. szeptember 14. 9:00

A Dinara romboló után aztán a Velebit is egy horvát hegyvonulatról lett elnevezve, ami Dinári-hegység részként, annak északi, felső részén található, legmagasabb csúcsa 1757 méteres.

S ha már métereknél tartunk, nézzük meg a Velebit méreteit is, a hajó, akárcsak társai, a Huszár-osztály 67 méter hosszú és 6,26 méter széles volt. 1,5 méter volt teljes fegyverzettel a merülése, tehát felállva nem valami kényelmesen lehetett közlekedni benne. S mint osztályának többi hajója, 28 tengeri mérföldet tudott megtenni egy óra alatt, egy „tankolással”, szénraktárainak feltöltésével 500 mérföldes útra volt képes. Az új hajó első nagy útja a Földközi-tenger keleti medencéjébe vezetett, a legtávolabbi kikötő, amit meglátogatott, Szmirna volt. Aztán tartalékba került, csak 1913. május 27-én reaktiválták, Montenegró blokádjánál a Bojana torkolatában horgonyzott. Aztán már csak egy ugrás volt a Nagy Háború, amikor is 1914. augusztus 5-én újra szolgálatba helyezték.

Társaival együtt a Velebit is kifutott a Goeben cirkáló biztosítására, majd ott volt a Baron Gautsc hajótöröttjeinek mentésénél is. (A Skóciában, 1918-ban épült osztrák személyszállító a Cattarói-öbölbe szállított ellátmányt, onnan pedig civileket evakuált Triesztbe, mikor figyelmetlenség miatt egy osztrák-magyar aknamezőre futott és 5 perc alatt elsüllyedt, a 240 utasból és 66 fős személyzetből 127 ember került a hullámsírba.) A Velebit ezután az esztendő végéig felderítő feladatokat látott el, majd 1915 májusában, az olasz hadüzenet után már 24-én Anconát támadta. Itt előbb a Citta di Ferrara nevű olasz léghajót célozta meg többször, majd a belső kikötőbe merészkedett, ahol megtorpedózott egy gőzöst, majd Skoda lövegeivel a laktanyát és a gyártelepet is lőtte. Július 23-án ismét szárazföldi célpontok, hidak ellen vetették be, majd ott volt a Pelagosa elleni támadásnál is.

Aztán jött az 1916 márciusáig tartó nagyjavítás, ami után Porto Corsini magasságában tűzpárbajt vívott ellenséges rombolókkal. Ott volt az októberi, otrantói hajózár ellen indított akcióban is, el is süllyesztett egy driftert, felfegyverzett halászhajót, egy ellenséges rombolót pedig felgyújtott. 1917. szeptember 30-án a Pó torkolatánál csapott össze antant rombolókkal, ekkor már nem úszta meg szárazon, tűz ütött ki a fedélzetén ás a kormánylapátja is beszorult. Végül a Streiter oldalához kötötték és úgy jutott haza  Pólába. Az utolsó háborús évben, január 29-én Pelagosa ellen indított akciót, de a partraszálló egység üresen találta a szigetet. Augusztus 17-én Pelago szigeténél torpedót lő rá ki egy tengeralattjáró, de azt sikerül elkerülnie, hogy épségben kerüljön aztán az olaszok kezébe az osztozkodásnál, ismét csak bontási kötelezettséggel.

Borító: Akár a Velebit is lehetett (ntf.hu)