Lelkészeket a gályára, várakat a levegőbe!

Pálffy Lajos - 2018. szeptember 11. 11:49

Így is összefoglalhatnánk némi túlzással Lipót magyarországi tevékenységét, de ne felejtsük el, hogy azért nem kis része volt a török kiverésében. Így aztán sok mindent meg lehet neki bocsátani, talán a Neoacquistica Commissio kivételével.

Mert eme Újszerzeményi Bizottság volt az, amely tősgyökeres (és jórészt protestánssá lett) nemeseink helyett, a magyar vért hígítandó, jórészt német embereket ültetett azokra a birtokokra, amiket visszavettek a töröktől. De megint csak ne szaladjunk ennyire előre, mert hosszú és rögös út vezetett 1686-ig, Buda visszavételéig is. Lipót magyarországi politikája mindenképpen a szentgotthárdi csatával, és az azt követő szégyenletes vasvári békével mutatkozik meg először. És mindjárt erős tiltakozást vált ki – mások mellett – Zrínyi Miklós horvát bánból, akit aztán hamarosan egy vadkan sebez halálra. De a tiltakozásból titkos szervezkedés lesz, Wesselényi Ferenc nádor vezetésével, aki már nem éri meg a róla elnevezett összeesküvés felgöngyölítését, viszont két főnemesi fő (Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc) a porba hullik majd Bécsújhelyen, I. Rákóczi Ferencet pedig anyja húzza ki a csávából egy vagyont fizetve Lipótnak.

Aki viszont meggyőződvén a magyarok hálátlanságáról, inkább tovább szorít a présen, ideküldi Gaspar Ampringent kormányzónak, katonái pedig Caraffa és Strasoldo vezetésével elindulnak megrendszabályozni a rebellis magyarokat. Az erőszak viszont erőszakot szül, Thököly Imre is megjelenik a színen kurucaival, de Lipótot még ez sem téríti jobb belátásra. Ekkor indul meg a szebb napokat is látott török ármádia utolsó nagy, Nyugat elleni inváziója is. Ami reménytelenül elakad megint csak Bécs alatt. A császárváros ugyan vitézül helytáll (Lipót Passauban izgul közben), de Sobieski János lengyel uralkodó lovashadserege nélkül bizony nem sokra mentek volna. Így viszont Lotharingiai Károly és Sobieski néhány nap alatt eltakarítja a törököt Bécs alól, Lipót pedig lehetőséget lát ebben a nagy lendületben. XI. Ince pápa pénzével és befolyásával megalakul a Szent Liga Magyarország felszabadítására, és a keresztény seregek (jórészt már reguláris alakulatok) meg sem állnak a zentai csatáig (1697. szeptember 11.), amiben végleg eldől, hogy Buda maradék tornyaira nem fog már félhold kerülni. Savoyai Jenő itt tesz pontot a török nyugati törekvéseire, és Lipót Európa megmentőjének fényében tündökölhet. A siker csőstül jön, hiszen hadai a török szövetséggel a háta mögött támadó XIV. Lajos csapatai felett is diadalmaskodnak.

Csak hát ezek a rebellis magyarok nem akarnak a birodalomhoz tartozni, betagozódni. Ezek emlegetik régen volt függetlenségüket. Nem is tetszik ez Lipótnak, de erről, a lelkészek üldözéséről és a várak felrobbantásáról majd a következő cikkben olvashatnak.

Borító: Buda visszafoglalása (Wikipédia)