Lemondások egérutakkal

Pálffy Lajos - 2019. augusztus 27. 11:14

Károly osztrák császárt, magyar és cseh királyt tehát néhány napon belül megszabadították mindhárom trónjától. Nem mintha sok ideje lett volna ezeken ücsörögni, az viszont biztosnak tűnik: nem adta fel a visszatérés lehetőségét.

Ezt támasztja alá, hogy az osztrák, majd a magyar lemondó nyilatkozatban is, csak az államügyek vitelében vonult vissza. Talán ezért is döntött úgy a bécsi, baloldali többségű törvényhozás, hogy az Ausztriát felemelő, és századokon át az európai politika és gazdaság élvonalában tartó családot megfosztja összes címeitől. Az 1919. március 3-ával keltezett törvényben az is benne foglaltatik, hogy megvonják Károly minden uralkodói jogát, államosítják a család Ausztriában található ingatlanjait. Amikből azért volt néhány impozáns darab, gondoljunk csak a Schönbrunnra, vagy magára a Burgra. Így aztán a „kedélyes” Bécs egyik napról a másikra hajléktalanná tette császárát, akinek – mivel Magyarországon éppen elkezdődött a proletárdiktatúra – nem maradt más választása, mint Svájc irányában távozni Ausztriából.

Akadt is mindjárt egy különvonat, amelyre felpakoltak mindent és mindenkit, de Károlyra hatással volt ez az eljárás, talán ezért is döntött úgy, hogy a svájci-osztrák határon, 1919. március 24-én kiadja a határállomásról elnevezett „feldkirchi manifesztumát”. Amelyben visszavonta a november 11-én tett lemondását, és tiltakozott uralkodói jogainak korlátozása miatt is. Svájcban, a Genfhez alig húsz kilométerre lévő Pranginsban egy gyönyörű kastély várta a családot. Itt, a Léman tó partján éltek nem egészen egy esztendeig, miközben folyamatosan tartották a kapcsolatot osztrák és magyar híveikkel. Közülük az utóbbiak voltak többen, pedig Károly még szociális minisztériumot is létesített Bécsben és bevezettette Ausztriában a táppénz intézményét is. És a család a néppel együtt tartotta a háborús megszorításokkal járó heti húsmentes napokat. Népszerűséget hozhatott volna a szegény gyermekek Károly által bevezetett állami üdültetése is. (Így jutott el József Attila is Abbáziába.) Mindezek ellenére a politikának sikerült az ifjú uralkodót, és úgy általában a Habsburgokat a háború egyik okozójának, kirobbantójának beállítani.

Csak a magyarországi legitimisták, élükön a Monarchia utolsó közös külügyminiszterével, ifjabb Andrási Gyula gróffal, és csak néhány, jobbára az ország nyugati részén birtokos magyar arisztokrata és egyházi vezető maradt hű Károlyhoz és a családhoz. Az ő győzködésükre, Zita beleegyezésével indul Magyarországra, s hamis útlevéllel, álruhában utazva 1921. március 26-án betoppant az éppen ebédelő Horthyhoz. A sorozat következő cikkében ott lesz a folytatás.

Borító: Új kitüntetést, csapatkeresztet is alapított (Piarista Rend Magyar Tartománya, Piarista Múzeum CC BY-NC-ND)