Lipót a csúf császár

Pálffy Lajos - 2018. szeptember 5. 11:23

Lipót inden idők egyik legcsúfabb magyar uralkodója volt, ezt bármelyik korabeli és hiteles arcképéről megállapíthatjuk. Ugyanakkor senkiről sem készült annyi dicsőítő pamflet, röpirat, metszet vagy éppen emlékérme, mint éppen róla. Ezeken vélhetőleg még szépítették is a valóságot az alkotók, gondoljunk csak bele, hogy akkor a valóságban mégis milyen csúnya lehetett!

Az arcot uraló erőteljes áll és furcsa bajusszal ellensúlyozni kívánt rendkívül telt ajkak bizony ott vannak minden ábrázolásán, de hát azt is tudjuk, hogy a küllem nem szokta befolyásolni a szellemi tehetséget, nagyságot. Márpedig a jezsuiták által iskolázott és papnak szánt másodszülött fiú tehetséges és jó tanuló volt, végül az alaptudományok mellett hat nyelvet sajátított el, értett a zenéhez és elkötelezett volt a képzőművészetek irányában is. Aztán 1654-ben bátyja, a már megkoronázott IV. Ferdinánd váratlanul meghalt, így hát Lipót lépett elő trónörökössé. Egy év múlva már magyar király, majd a pozsonyi koronázás után ugyancsak egy évvel a cseh korona is a fejére kerül. Apja halála után pedig 1658 augusztusában a császári címet is elnyeri, hogy aztán minden idők egyik leghosszabb életű uralkodójaként 48 évet töltsön el országai trónján, ami alatt alaposan át is formálja birodalmát, és nem mellesleg kikergeti onnan a törököt.

Ez utóbbihoz, mivel a „gaz pogányok” igen csak jól érzik magukat Magyarországon, bizony nagy erőt kell felmutatni majd, viszont apja, III. Ferdinánd nyilván pénzügyi megfontolásból éppen szélnek eresztette a vesztfáliai békék után a zsoldosokból álló császári hadakat. Nem is volt Bécsnek épkézláb serege 1660-ban, mikor az ambiciózus Köprülü Ahmed a déli hadiúton megindult Bécs ellen. A nagyvezír nyolcvanezres seregét végül az áradó Rába túlpartjáról Montecuccoli gróf állította meg 1664-ben egy jóval kisebb sereggel, de erről majd később. Tehát legelőször állandó hadsereg kellett, mert a birodalom nyugati tartományait meg a felemelkedőben lévő Napkirály, XIV. Lajos fenyegette. Így lett a szentgotthárdi győző négy év múlva az Udvari Haditanács elnöke, és meg is valósíthatta reformelképzeléseit. Mindenek előtt megszervezte a katonák kiképzését és ellátását, aztán egységesítette az egyre nagyobb teret nyerő gyalogság puskáinak űrméretét is. (Ekkoriban jelennek meg e fegyvereken a szuronyok, kiváltva a pikákat, lándzsákat.)

A nagy, állandó sereghez pedig pont négyszer annyi pénz kellett, mint amit eddig Bécs beszedett, így hát növelni kellett az adókat, az állami bevételeket. Eljött hát Magyarországra is a merkantilista gazdaságpolitika, Lipót monopóliumokat osztogatott a marha és a só kivitelére, és persze a kurrensebb fémekére is. A sereg ellátására (is) állami manufaktúrák épültek, megnövelték mindenütt a hadiadót, az alkohol, a hús és a gabona eladására fogyasztási adót vezettek be és a magyarokat pedig 1671-ben törvényben kötelezték az itt állomásozó csapatok ellátására. Így aztán 1673-74-ben Lipót hadai meg is verik a Hollandiára törő franciákat, és eljöhet a török kikergetésének ideje is, erről olvashatnak a következő cikkünkben.

Borító: Wikipédia