Liszt, Zádory, Párizs

Pálffy Lajos - 2019. április 17. 12:23

Kit is mintázhatna meg egy magyar szobrász Párizsban, mint mesterét, a nagy Rodint. Vagy éppenséggel Liszt Ferencet, akinek világraszóló karrierje éppen a francia fővárosból indult.

A hátoldalán lévő szignó szerint minden kétséget kizáróan párizsi évei alatt készítette a most a 3D-s szoftver segítségével alaposan tanulmányozható 16 centiméteres terrakotta szobrocskát. Amelyen kétségtelenül az idősödő Liszt Ferenc vonásaival találkozhatunk. Ezt az arcot, a jellegzetes hajviseletet nagyon jól ismerhették a párizsiak, hiszen a magyar zeneszerző (akit az osztrákok is magukénak tartanak annak ellenére, hogy Liszt többször is hangoztatta magyar voltát) 1823 és 1844 között jobbára a francia fővárosban töltötte idejét. És a különféle koncertkörútjain ezután is elő-előfordult a „fény városában”.

A jellegzetes arcél és hajviselet (Finta Múzeum CC BY-NC-ND)

Ahol 1823-ban, apjával megérkezvén, nem várták éppen tárt karokkal. Igaz, akkor még talán nem is jutott el Párizsba a 12 esztendős „csodagyerek” híre. Így aztán nem ifjú korára, vagy esetleg tehetségbeli hiátusaira hivatkozott Cherubini, amikor nem vette fel konzervatóriumába, hanem arra, hogy Liszt külföldi, s mint ilyen, nem lehet a párizsi konzervatórium tanulója. (Talán lehetett itt némi féltékenység is, hiszen Cherubini is csak 1788-tól élt Franciaországban, és 1816-ban kapta meg a tanári kinevezését a konzervatóriumba. Igaz, öt év múlva már ő vezette a nagynevű intézményt.) Így tehát kudarcos lett az első párizsi út, de három év múlva már ismét a francia fővárosban vannak az apjával. És Liszt ott is marad 1844-ig, Weimarba költözéséig. Eme 17 esztendő alatt ismeri meg az egész világ a tehetségét, és ő ebben az időszakban barátkozik össze többek között Berliozzal és Chopin-nel. No és persze némely társaságbeli férjezett dáma és grófnő mellett a műveit George Sand néven megjelentető írónővel és nőjogi aktivistával is, aki Chopin után Liszt szeretője is volt.

1833-ban legújabb kedvesével, a férjezett Marie d’Agoult grófnéval Genfbe szöknek, hogy az asszony megszülhesse Liszttől való gyermekét. De egy év múlva már mindketten Párizsban vannak, de aztán Liszt hangversenykörútjai és szeretői (Lola Montez) miatt vége lesz ennek a kapcsolatnak. És 1844-ben egy weimari állás miatt Liszt is elhagyja Párizst. Ahová már nem is fog visszaköltözni tartósan. Mint ahogyan Zádory Oszkár sem költözik vissza már a Nagy Háború és az internálás után a francia fővárosba, ahonnan csak nagy nehézségek árán tudta hazaszállítani munkáit, köztük ezt a szobrocskát is. Aminek egy vörösmárvány kocka a talapzata.