Lukács olyan kultúrpolitikai rendszert akart szétverni, amelyben számára nem volt előmenetel
Forum Hungaricum - 2019. szeptember 12. 9:45
Kétnapos nemzetközi konferencia kezdődött szerdán “…minden édenek neve vad poklokat büvöl” – A Magyar Tanácsköztársaság címmel az Országházban.
A tanácskozást az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja (MTA-BTK) és a Veritas Történelemkutató Intézet és Levéltár szervezi. Köszöntőjében Fodor Pál, az MTA-BTK főigazgatója elmondta: mélyen egyetért a magyar-amerikai John Lukacs történész, író által leírtakkal abban, hogy 1918-19 a magyar történelem egyik mélypontja, hasonlóan 1945-höz, illetve az 1956 és 1962 közötti időszakhoz. Beszédében az egyoldalú megközelítésektől is óvva a történész menthetetlennek és kivételesnek nevezte a vörösök uralmát abban a tekintetben, hogy Magyarországra ők hozták be a politikai kérdések rendezésének legfőbb, szerintük legitim eszközeként a gyilkosságot, az államilag gyakorolt totális terrort. Fodor Pál ugyanakkor úgy vélekedett: szükséges megvizsgálni, hogy miért gondolták akkor oly sokan, hogy a régi Magyarország társadalmi és politikai rendszerének vesznie kell, és az összeomlás káoszában új országot kell építeni. A történész álláspontja szerint a külső okokra hivatkozás mellett még olyan alapkérdéseket is meg kell válaszolni, hogy miként maradhatott Tisza István miniszterelnök és elitjének bukása után ütőképes politikai másodvonal nélkül az ország, továbbá, hogy akkor a világban Magyarországnak miért nem akadt egyetlen barátja, szövetségese sem Törökországon kívül.
Hermann Róbert, a Magyar Történelmi Társulat elnöke, a Veritas kutatócsoportjának vezetője kiemelte: a magyar történelemben újdonságot jelentett, hogy az 1919-es kommunista hatalomgyakorlás eszköze a nyílt politikai gyilkosságokkal tarkított terror volt. Bellavics István, az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságának vezetője az irodalmi Nobel-díjas Alekszandr Szolzsenyicin A Gulag-szigetcsoport című művét is idézve emlékezett meg a kommunista, totalitárius terror áldozatairól. Részletesen beszélt a Szovjetunió erőszakszervezete, a Cseka mintájára 1919-ben Magyarországon felállított politikai rendőrségről, az általa alkalmazott terrorról, és 500-1000-re becsült áldozatáról. Hatos Pál, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontja Közép-Európa Kutatóintézetének vezetője a Tanácsköztársaság előzményeiről tartott előadásában kijelentette: 1918. október 31-én a történelmi Magyarország összeomlott, Tisza István miniszterelnököt meggyilkolták, ami álláspontja szerint a modern magyar történelem kezdetét jelenti. Az akkori eseményekre utalva azt hangoztatta: múlttá válni nem tudó történelemről van szó, amely máig itt él velünk politikai vitáinkban, kulturális választásainkban (…) a szoborállításokban és -ledöntésekben, az utcanévadásokban. Pók Attila, az MTA BTK Történettudományi Intézetének nyugalmazott tudományos tanácsadója előadásában a többi között azt mondta, hogy a 1919. március 21. és augusztus 1. között fennálló Tanácsköztársaság és közvetlen elő- és utótörténete lehetővé tette 20. századi történelmünk zsákutcás, tragikus és éppen ezért különösen fontos, kegyetlen és keserű tanulságok mérlegelését. Mint rámutatott, a kommün 113 napja jelentősen hozzájárult annak a mentalitásnak a kialakulásához, amely – utalt Magyarország 1941-es belépésére a második világháborúba – Sztálint Hitlernél is nagyobb veszélynek tartotta.
A kommün kulturális politikáját tárgyaló előadásában Ujváry Gábor, a Veritas intézetvezetője, a Kodolányi János Egyetem főiskolai tanára Lukács György marxista filozófusnak (1885-1971) a Tanácsköztársaságban betöltött közoktatásügyi népbiztosi szerepéről beszélt. A bizonyosan bekövetkező jót, azaz a kommunizmus győzelmét, akár rossz eszközökkel is kötelesek szolgálni, ismertette Ujváry Gábor Lukács Györgynek a politikai gyakorlatról vallott nézeteit. Előadása érintette a közoktatás és a művészeti élet akkori helyzetét és az egyházak vagyonfosztását. Gángó Gábor, az MTA-BTK Filozófiai Intézetének tudományos tanácsadója szintén Lukács Györgyre fókuszáló előadásában felelevenítette, hogy a filozófus saját kultúrakritikai stúdiumaitól rugaszkodott el megtudni, és főleg másoknak megmondani, hogy mi a kommunizmus. Arról, hogy Lukács György a Vörös Hadsereg tiszafüredi veresége után Poroszlón, egy katonai büntetőeljárás, úgynevezett tizedelés során vöröskatonákat lövetett főbe, Gángó Gábor azt mondta: a filózófus élete végén is vállalta és energikus tettnek is nevezte a történeteket. A tudományos tanácsadó részletesen ismertette Lukács György azon, a Tanácsköztársaság idején formálódott elgondolását, amely szerint a kommunizmusban a gazdasági alap és a kultúra, mint felépítmény szerepe felcserélődik. Értékelése szerint Lukács népbiztosként pedig olyan kultúrpolitikai rendszert akart szétverni, amelyben számára korábban nem nyílt előmeneteli lehetőség.
A konferencián tizenegy előadást hallgathattak meg a résztvevők, az eseményen bemutatták a Vörösterror az Országházban című dokumentumfilmet is.
(mti)
Borító: Népbiztos érkezett Kiskunhalasra (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)
