Magyar módra hasznosult Gyarmat vára is

Pálffy Lajos - 2018. október 28. 10:28

Balassagyarmat, avagy egyszerűbben Gyarmat vára pedig úgy eltűnt, mintha sosem lett volna. Egy családi ház aljzatában lehet fellelni belőle a Bástya utca 1 szám alatt, pedig valaha négy szép olasz bástyája is volt.

Mint megannyi kővár, Gyarmat is a tatárok miatt kezdett épülni 1246-ban IV. Béla szavára. A már ismert Kacsics nembeli Miklós volt az, aki lakótornyot emelt, amit aztán fallal is körülvettek. De aztán halála után két fia jól összeveszett az apai örökségen, még vérontásra is sor került. Végül is 1290-ben az esztergomi káptalan előtt osztoztak meg a vagyonon, így Gyarmaton is. Amit aztán az 1370-es években már a Balassáknál találunk, Nagy Lajos királyuk által is megerősítve. Igaz, a Balassák is a Kacsics nemzetségből valónak tartották magukat, de most nem ez a lényeg. Hanem egészen pontosan az, hogy Mohács után jut csak komolyabb szerephez ez a vár is, amire már mezőváros is kerekedik a falak alá. Ez a város ugyan egy korabeli metszeten az olaszbástyákal erősített felek közötti területre van rajzolva, de ez minden bizonnyal csak a rajzoló fantáziájának terméke. (Tudjuk azt, hogy a magyarországi várakat mutató metszetek sokszor egy korábbi utazó rajzoló, itáliai építész ilyen sorozta felhasználásával készültek, és hát tág teret engedtek a fantáziának is.)

Szóval Gyarmaton a Balassák voltak az urak, meglehetősen nagy 500 fős őrséggel védték a várat leginkább a király költségén. Itt kapitánykodott Horváth Bertalan uram, aki oly vitézül kardélre hányta a részeg törököket Szanda várában. Aztán mikor 1552-ben komolyabb török közelített Gyarmat felé, megfutott ő is másokhoz hasonlóan. Így aztán 41 év török uralom következett Gyarmaton, de aztán ide is megérkezett a „nagy felvidéki visszafoglaló hadjárat” során Pálffy főkapitány és Tiefenbach tábornok, és 1593-ban rövid ostrom után Morgentallernek hívták az új kapitányt. A kapuk aztán kinyíltak Bocskay és Bethlen csapatai előtt is, de a bécsi, majd a nikolsburgi békék visszaadták a királynak, Bécsnek az erősséget. Amit 1648-ban 4000 török ostromol, és Forgách Ádám érsekújvári főkapitány egy parádés lovasrohammal világgá kergeti őket. 1652-ben aztán Esterházy Ferenc itt a kapitány, aki majd hősi halált hal fivéreivel a vezekényi csatában. 1663-ban pedig Köprülü Ahmed hadai jártak erre Apafi Mihály csapataival megerősítve. És Gyarmatot is elfoglalják, és fel is égetik annak rendje és módja szerint.

Újjá már viszont nem épül a vár, a maradékát pedig a csúf Lipót császár romboltatja le. Építőanyaga pedig szép lassan beépül a városka házaiba, nem vész el hát, csak hasznosul, magyar módra.

Borító: Wikipédia