Mándoky Kongur István emlékezete

Holecz Tibor - 2022. október 17. 9:46

Már több mint 30 éve, 1992. augusztus 22-én meghalt a karcagi, kun származású tudós, Mándoky Kongur István nyelvész. A szűkebb környezetét leszámítva, sajnos alig ismerte őt az ország, és a tudományos közélet sem kellőképpen.

A török népek körében viszont már életében legendás személyiség lett, nemcsak a tudományos körökben, hanem az egyszerű emberek között is. A kazah pásztorok is jól ismerik nevét, amit Almatiban középiskola visel, amelynek igazgatója emlékverset írt Mándokyról. A Kazah Tudomány Akadémia saját halottjaként temették el a Mahacskalában elhunyt tudóst. A végakarata volt az, hogy az ősök földjén nyugodjon.

Ki is volt ez a méltatlanul elfeledett, kun származású tudós? Édesanyjának a családi neve is őrizte a kun eredetet: Karacs Kocskar. Édesapja családja tehetős volt, elődei közül többen is Karcag város vezető rétegéhez tartoztak, gazdálkodók voltak. Mándoky Kongur István a rá visszaemlékezők szerint igazi kun jellem volt. Őszinteség, nyíltság, néha túlzott igazságérzet, elszánt akarat, de sokszor makacsság, hajthatatlanság jellemezte. Nem egyszerű vagy sima út vezetett ahhoz, hogy tudós lett belőle. A második világháború után a családját kuláknak minősítették, cselédjeik egy része is ellenük fordult. Különösen Czinege Lajos, a későbbi, mindössze 6 elemi végzettséggel rendelkező honvédelmi miniszter. Mándoky felnőtt korában a kommunista funkcionáriusokat megvetően mindig csak bolsevikoknak nevezte.
Már alsó tagozatos korában érdeklődni kezdett a kun ősök története iránt. Tanulni akarta kunokkal rokon török nyelveket. Ez azonban csak úgy volt lehetséges, hogy a kunmadarasi szovjet laktanya kazah és kirgiz katonáitól tanulta meg anyanyelvüket. Mivel már oroszul is nagyon jól beszélt, a laktanya parancsnoka azért is engedte ezt, mert felhasználta „tolmácsnak” a fiút a magyar lakossággal való üzleteléseihez.

A kun tudósnak 20(!) török nyelven jelentek meg publikációi, több tudományos akadémia tagjává választotta. Rengeteg nyelvi és néprajzi anyagot gyűjtött. A gyűjtést elsődlegesnek tartotta, azt mondta, hogy a rendszerezés, publikálás később is ráér. Sajnos ezt a szemléletét a sors cáfolta meg, mert fiatalon, 48 évesen távozott, a tudomány, a rokon népek és szülőhazája nagy bánatára.

A hieroglifákat megfejtő Champollionhoz és a Tróját feltáró Schliemannhoz hasonló nyelv zsenivolt. Schliemann állítólag 6 heti intenzív tanulással megtanult egy nyelvet. A karcagi tudós az említett orosz és 20 török nyelven kívül tudott angolul, németül és franciául is. Bírta a mongol, perzsa és a kínai nyelvet, de a héber, latin és az ógörög sem volt ismeretlen a számára. Megdöbbenést keltett, amikor a Kirgiz Tudományos Akadémián kirgiz nyelvű előadást tartott, hiszen külföldi kutatóktól addig angol vagy orosz nyelvű előadást hallhattak. Egy őt jól ismerő ciprusi professzor szerint Mándoky Kongur István 61(!) nyelven beszélt, értetett vagy legalább egyszerű társalgási készsége volt. Először mezőgazdasági technikumot végzett, csak az 1960-as évek kádári „enyhülése” idején járhatott az egykori osztályellenség gyermeke egyetemre. Addig a török nyelvet a tanára által adott és a Németh Gyula professzor által küldött könyvekből tanulta meg. Doktori disszertációját „A kun nyelv magyarországi emlékei” címmel készítette el. Ebben nyelvészeti vizsgálatainak eredményeit felhasználva leírta, hogy milyen lehetett eredeti hangalakjában az eltorzult beszédformában még ma is sokak által ismert Kun Miatyánk imádság. Elemezte, hogy a kunsági mondókákban, szólásokban és a tájnyelvben milyen kun szavak maradtak fent.

Karcag városa támogatta volna tervét, hogy az ősök tiszteletére kiadjanak egy kun nyelvkönyvet szótárral, nyelvtannal és szöveggyűjteménnyel. Hirtelen halála miatt ez elmaradt. Magyarul viszonylag keveset publikált, ezt többen a szemére is vetették. Először az 1970-es évek elején jutott ki a Szovjetunióban élő török népekhez. Megdöbbentette az anyanyelvek visszaszorulása, az orosz előretörése. Nagy szerepe volt a folyamat megállításában, a népek öntudatra ébresztésében. Sokat találkozott vidéki emberekkel is, pásztorok között is gyűjtött nyelvi anyagot. Lenyűgözte őket lovas tudásával, a lovakhoz való szakértelmével. Lovas versenyeket is nyert az ősök földjén. A török népek tudományos köreiben hamarosan ismert lett. Mivel egészségesen, váratlanul, viszonylag fiatalon halt meg, az is elterjedt, hogy halálát a KGB okozta, mert egyre jobban irritálta őket, hogy a török népeknek szinte apostola lett. Hazánkban sajnos még ma sincs olyan emlékezete, mint amit megérdemelne. Karcagon van szobra és a Bartók Béla úti társasház falára, ahol lakott, emléktábla került. Összegyűjtött cikkeit tartalmazó könyv is csak halála után 20 évvel jelent meg „Kunok és magyarok” címmel.

Borító: Lóháton (travel.explorerworld.hu)