Mária teje csodálatos és hasznos erőt ad!

Fáy Zoltán - 2020. december 23. 12:27

Amikor 1998. április 28-án a gyöngyösi ferences kolostor felújítása során megnyílt egy száz évvel korábban megszüntetett lépcsőfeljáró, az 1950-ben ide elrejtett kincsek, a pergamen kódexlapok, kora-újkori kéziratok, ősnyomtatványok, antikvák mellett seregnyi más tárgy is előkerült. Sok furcsaság is a régi lépcsőfokon várta megtalálását. Régi, római és középkori pénzek mellé például egy egész díszmagyarra való, valószínűleg XIX. századi ezüstpitykét is elhelyeztek egy nagyobb papírzacskóban. A tárgyi emlékek nagyobbrészt persze liturgikus célokat szolgáló barokk kelyhek, paténák, feszületek, szobrok voltak.

És persze rengeteg ereklye. Sok elsődleges: XVII-XVIII. századi apró szelencékben kis csontdarabok, lepecsételve, hitelesítve. Számos ferences szent földi maradványai, de más rendek tagjaié is. A XIX. századig a templomok komoly erőfeszítéseket tettek, hogy minél több ereklyéjük legyen. Nemcsak azért, mert minden oltárba szükség volt hitelesített relikviát beépíteni, hanem mert ezek a kisebb-nagyobb maradványok emelték is a szent hely rangját. A késő-középkori székesegyházaknak megdöbbentő méretű ereklyetárai alakultak ki az évszázadok során. A gyöngyösi ferences templom ereklyetára sokkal szerényebb volt persze, de a XVIII. századi leltárkönyvek azért oldalakon keresztül sorolták a sekrestye kincseit. Nem mindegyik ereklye volt klasszikus ereklyetartóban elhelyezve: az egyik miseruhát például a többi között tartották, holott az volt a vélekedés róla, hogy Szent Erzsébet egyik díszes ruháját alakították át a papság számára. Sajnos ez mára már elveszett. Az elsődleges ereklyék mellett temérdek másodlagos is volt, főként a XIX-XX. századból: szentföldi zarándoklatok emlékei. Virágszirmok, olajfa levelek az Olajfák hegyéről, a Szent Sírhoz érintett kisebb tárgyak, kendők. A többi értékes tárggyal együtt előkerült egy egészen különös másodlagos ereklye is. Tizenöt centiméteres kolostori munka, amelynek amulettszerű védelmező hatást tulajdonítottak. Érdekes módon a Bajorországból származó exorcizáló lap, amely a nagy pestisjárványok idején készült, a különféle, szintén mágikus hatásúnak gondolt szentképekhez – például a lenyelésre szánt képekhez – hasonlóan félig-meddig már sokszorosított, mondhatni ipari előállítású, ezért több példányát is őrzik. Egyik az amerikai Bridwell Library-ben van. A műtárgy leírásánál megjegyzik, hogy az imalapot egyáltalán nem olvasásra vagy a szentek képeinek nézésére szánták, sőt egyáltalán ki se nyitották. Ez az oka annak, hogy a metszetek alig látszanak, és VIII. Urbán pápa 1635-ös brevéje nem is nagyon olvasható a ráragasztott ereklyék miatt.

A gyöngyösi példány más ereklyéket tartalmaz, mint az Amerikában őrzött. A négy apró maradvány közül a legkülönlegesebb Szűz Mária teje, amely a „Lac B. V. M.” felirat fölött látható. De hogyan gondolhatták az ezerhétszázas évek első felében, hogy Betlehemben vagy a menekülés közben nemcsak elrakták a Kisjézus első táplálékát, de az meg is maradt ilyen hosszú időn keresztül? A választ egy XVIII. századi kéziratból tudhatjuk meg, amelyet szintén 1950-ben falaztak el. Ez Kiss István jászberényi születésű magyar ferences szerzetes Jeruzsálemi utazás című munkája, amely aprólékos pontossággal részletezi mindazt, amit a zarándoklat alatt 1766-68 között tapasztalt. „Betlehem várasának” leírásánál találhatjuk meg a Szűz Mária tejereklye legendáját: „Közel a városhoz vagyon az a hely, a földnek gyomrában, melyben Heródes üldözése előtt megjelenvén az Isten angyala álmában Józsefnek és mondá: Kelj fel és vidd el a gyermeket s az anyját, és Egyptusba fuss; és légy ott, amíg megmondom néked. Engedett az Isten angyalának József és azonnal béméne a városba, útravaló eleségeket vásárlani. Ebben a sötét barlangban hagyá a Szűz Anyát, az ő szerelmes kis fiával; és tovább késvén, síra a csöcsömős kisded. Megkellelteté a Szent Anya szűz tejével, azonban mind a félelem, mind a barlangnak sötétsége azt okozta, hogy a kisded Jézus elhibázván a szűz emlőt, és így a Szent Anyának szűz teje a köves barlangba lecsordula: azonnal egészlen megvilágosíttatott a sötét barlang és a szűz tej teljességgel megfejérítette, meg is lágyította az egész kemény kősziklás barlangot; csudálatos és hasznos erőt adott annak az Úr Jézus, úgymint ezen barlangban való fejér lágy kősziklának. Úgyhogy a hideglelősöket meggyógyítja, a kisded gyermeknek erejét meghozza, a szoptatós anyáknak nevelő tejeket emlőjökben bővségessé tészi, akik ezen Szűz Anya tejétül megfejéríttetett lágy kövecskéjéből ájtatosan és bizodalmas reménséggel bévésznek. Én magam is hoztam belőle; akiknek adtam, csalhatatlanul tapasztalták foganatos hasznát. Most élő személyek vannak többen Kecskemét mezővárosában, akik sok háláadással köszönték.”

Ez hát a titok, amit a mai kor embere már teljesen elfelejtett: ez a tej nem más, mint a betlehemi barlang faláról származó kőreszelék, amiről azt tartották, csudálatos és hasznos erőt ad.

Borító: A szoptató Szűz (life.hu)