Még a tolattyút is kiszerelték a Compóból

Pálffy Lajos - 2021. augusztus 25. 10:08

A Dunaflottilla tehát megszűnt létezni, 1918. november 6-án, Óbudán, a központi (téli) kikötőben a piros-fehér-piros színű, 1787 óta használt hadilobogót levonták. Csakhogy a történet itt még nem ért véget.

Nem ért véget, mert egyrészt ott voltak a hajók a tisztikar zömével, no és a megmaradt, jobbára magyar nemzetiségű legénységgel. És ne felejtsük el azt sem, hogy ezek a harci eszközök a térség legütőképesebb folyami haderejét képezték, ilyennel egyetlen Duna menti ország, de még a vezető antant államok sem rendelkeztek. Többek között ezért is koboztak el a győztesek aztán 1918. december 20-án az elhibázott belgrádi fegyverszünetre hivatkozva öt monitort és két őrnaszádot, és vittek angol haditengerészek Belgrádba. Így vesztettük el a Temes, az Enns, a Körös, a Szláva és a Bosna monitorokat, no és a Barsch és a Wels őrnaszádot. De még ott volt a Bodrog, az Inn, a Szamos, és ott volt a két „öreg vitéz”, a Lajta és a Maros is. Utóbbiakat 1871-ben bocsátották vízre, és mint emlékezhetünk, még 1918-ban korszerűtlenségük miatt el is kezdték leszerelni fegyverzetüket. Azonban, mint majd meglátjuk, az elkövetkező zavaros időkben újra feladatot kapnak. Aztán itt volt még a Viza, a Compó, a Stör, a Lachs, a Csuka és a Fogas őrnaszád is, így együtt ez mégis csak egy tekintélyes csapásmérő erő. (A flottillát kiszolgáló egységek, uszályok, segédhajók is megmaradtak, ezek 1918. november 5-én Dunapentele kikötőjében vetettek horgonyt.)

Ugyanakkor ezeknek a fővárosba érkező angol haditengerészeknek arra is volt gondjuk, hogy leszereljék a megmaradt egységek fegyverzetét. Hogy ezt mennyire sikerült elszabotálni, azt majd a fél esztendővel később, a vörös diktatúra elleni felkelés során láthatjuk. Amikor is egy jól előkészített puccsot szerveztek régi tisztek (köztük az egykori Dunaflottillához tartozó parancsnokok) és polgári politikusok az egyre népszerűtlenebb magyarországi kommunista hatalom ellen. De erről majd a későbbiekben esik szó, nézzük inkább azt, hogy a Troubidge admirálisnak, a dunai hajózás akkori parancsnokának (Commandement du Danube) átadott hajókkal mi is történt. (Az admirális egyébként már 1914-től, tanácsadóként jelen volt a térségben, tehát jól ismerte a helyi viszonyokat.) Budapesten 1918 decemberében egy Usborne nevű angol sorhajókapitány intézte az átadási és a leszerelési ügyeket. Aki az antant katonai bizottságának (missziójának) vezetőjének, annak a bizonyos Vyx alezredesnek arról panaszkodik, hogy a magyar legénység nem hajlandó a két őrnaszáddal Belgrádba hajózni, ezért is erre a feladatra a győzteseknek kell saját tengerészeiket Budapestre vezényelnie.

Az antant amúgy nagyon vigyázott zsákmányára. Az Óbudán kikötött Compó őrnaszád gépmestere például járatás céljából beindította a motorokat. Erre másnap megjelent a katonai bizottság két autója, és a Compóból kiszerelték dugattyús főgép tolattyúit, mozgásképtelenné téve azt.

Borító: A Compó őrnaszád, már Győr néven, új fegyverzettel (hajoregiszter.hu)