Nemere Istvánra emlékezünk
Tompa Éva - 2024. november 15. 12:13
80 évesen meghalt Nemere István író. Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit közölte Facebookon: „Nemere István életének 80-dik esztendejében egy sikeres és roppant termékeny életút után letette testét. Amit életében alkotott olyan grandiózus és páratlan, hogy azt sokan fel sem fogták eddig. Emléke örökké velünk marad a könyvei által. Írt, ameddig élt és élt, ameddig írt.”
Nemere István 1944. november 8-án született Pécsen. A középiskolát a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban végezte, majd az érettségi után munkába állt. A katonai szolgálatát Budapesten töltötte le, ezután az Állami Térképészeti Hivatalnál helyeszkedett el, de volt boncsegéd és statiszta is. A hatvanas évek közepén Lengyelországban élt, és könyvtárosként dolgozott. Magyarországra való visszatérése után Esztergomban telepedett le, és elvégezte az ELTE könyvtár szakát. 1980-tól szabadúszó, főállású író lett. Első könyve, A rémület irányítószáma 1974-ben jelent meg, idén már a 800. regényét publikálta, ezzel az eredménnyel világrekorder.
Nemere István születésnapjára a Történelmiregény-írók Társaságának tíz tagja titokban, egy egységes történelmi sci-fi kalandregényt írt, Ha … címmel. A társaság a kötetet az Országos Széchényi Könyvtárban mutatta be. A meglepetés olyan jól sikerült, a Mester maga is csodálkozott, hogyan tudták ezt a szervezkedést eltitkolni előle. A köszöntésén azt is mondta, hogy bár mindenki a számok bűvöletében él, annak örül a legjobban, ha a beszélgetőtársai a műveiről magukról is kérdezik.
A ház a kráter szélén c. kötet szerzője Képes Gábor, korábbi kollégánk, – aki 2014-től 2016-ig az archívum főosztályvezetője is volt – így írt a közös munkájukról búcsú posztjában: „Idén legnagyobb örömömre – és talán meglepetésemre – vállalta, hogy a szerzőtársam lesz a Ház a kráter szélén regényben. Persze amit Nemere hozzátett, az az oroszlánrész…”
Nemere kivételes munkabírásáról így fogalmazott önéletrajzában: „Írok, mert azért születtem. Írok, mert nem tehetek mást. Írok, mert az olvasók gyakran megerősítenek abban a hitemben, hogy valakiknek szükségük van azokra a történetekre, amelyek a fejemben születnek. Sokáig tartson még, csak ezt kívánom.”
A borítókép a szerző felvétele, melyen Lewalt-Jezierski Zoltán főigazgatói kabinetvezető (MNMKK OSZK) köszöntötte Nemere Istvánt a Budai Krónika (Chronica Hungarorum) másolatával.
