Megszállás!

Pálffy Lajos - 2022. december 5. 9:47

Miután a sztálingrádi katlan és a kurszki nagy harckocsiütközet után a magyar vezérkar számára is világossá lett, hogy a háborút a németek nem nyerhetik meg. Lassan, tétovázva meg is indult a tárgyalások előkészítése a szembenálló felekkel, ugyanakkor a vezetés arra is törekedett, hogy a maradék magyar erőket veszteségek nélkül megőrizze a háború végéig.

Tették ezt tanulva a Nagy Háborúból, ami után az ország megcsonkítása jórészt azért is vált lehetségessé, mert a Károlyi Mihály vezette kormányzat Wilson elnök pontjaiban bízva, no és a hatalmát féltve, szélnek eresztette a jórészt csapategységben, fegyvereivel hazavonatozó honvédalakulatokat. Ahogy 1918 őszi összeomlás idején, úgy 1944. március 19-én is a folyami erőink voltak olyan állapotban, hogy ellenállást fejthettek ki, harci feladatokat oldhattak meg. Ezzel természetesen az országot megszálló német erők is számoltak, így aztán azon a bizonyos márciusi napon német katonák jelentek meg az Újvidéken horgonyzó Sopron őrnaszád fedélzetén is. A „fegyverbarátságban” bízó, őrködő matrózt cigarettával kínálták, majd lefegyverezték. Ezután egy szakasz német futott fel a hajóra, kirángattak mindenkit a helyéről és a partra terelték a legénységet. A tisztek közül Riedl László főhajónagy, a parancsnok helyettese volt a hajón. Pisztollyal a kézben várta a németeket, de lefegyverezték.

Más magyar alakulatok mellett Újvidéken állomásozott a folyamzárezred egyik zászlóalja is Nagy Ernő törzskapitány parancsnoksága alatt, akit időben riadóztattak, így össze tudta gyűjteni a laktanyába a hétvégi kimaradáson lévő tiszteket és a legénységet. 310 embere volt, két 8 centiméteres tábori ágyúja, két 20 milliméteres gépágyúja, és nyolc géppuskája. Ezekkel az eszközökkel laktanyavédelemre rendezkedett be, amikor jött a németek megadásra felszólító telefonja. Sőt a laktanya melletti vendéglőnél civil ruhás, géppisztolyos volksbundisták is gyülekeztek, ezeket a folyamőrök hamar lefegyverezték és hazazavarták.

Ezután a németek lövegeket vontattak a laktanyától vagy egy kilométerre lévő vasúti töltés mögé, no és egy Stuka többször is lecsapott az épületre, de bombát nem dobott és némák maradtak a géppuskái is. Nagy Ernő pedig nem ijedt meg, hanem az estére a fővárosból megérkező megadási parancsig tartotta a frontot. Pedig a németek azt is közölték vele, hogy Újvidéken már csak az ő emberei állnak ellen. Mohácson a németektől kapott tengeri aknamentesítő, a Kőrös kapitánya, Czigler Arnold is harckészültséget rendelt el, a kimenős legénységet is vissza tudta rendelni a hajóra. Kiosztották a kézifegyvereket és tüzelőállásba helyezték egy szem Schwarzlose géppuskájukat is, de harcra már nem került sor. Viszont a megszállással változott a helyzet a Dunán is, amit ezután gyakran támadtak az ellenséges bombázók – de erről már a sorozat következő epizódjában olvashatnak.

Borító: A németektől kapott Kőrős (darabanth.com)