Mészöly Miklós 100

Pálffy Lajos - 2021. január 19. 12:14

Azért is nehéz néhány ezer karakterben a 100 esztendeje ezen a napon született Mészöly Miklósról írni, mert az író életében benne van a véres huszadik század, de még annak furcsa végjátéka is. És benne van egy olyan szerelem, ami igencsak más, mint amit magának szeretne a hétköznapi ember.

Az 1948-ig, első novelláskötetének megjelenéség Molnár Miklósként élő író 1938 és 1942-között jogot hallgatott Budapesten, majd a diplomázás után indulhatott is a frontra. Szerbiában esett aztán hadifogságba, így már 1945-ben hazatérhetett Szekszárdra. Ahol terménybegyűjtőként, malomellenőrként is dolgozott, amik nem voltak igazán megbecsült elfoglaltságok akkoriban. Aztán 1947-48-ban a helyi újságot is tulajdonolta, de már ekkor készen voltak az első írások, és hamarosan meg is jelent a Vadvizek című novelláskötet. Budapestre költözött, s 1949-ben a kolozsvári születésű, 27 éves Polcz Alaine lett a felesége. Akiről a köz számára 1991-ben, drámaian hiteles önéletrajzi művéből (Asszony a fronton) derült csak ki, hogy az orosz katonák oly rettenetesen megerőszakolták, hogy éppen csak életben maradt, de sosem lehetett már gyermeke. És talán ez a szomorú tény is ott volt ebben a jó fél évszázados borzasztó házasságban, amelynek során Mészöly le tudta írni a következőket: „Ne nézz oda kincsem, amíg mással hálok. És ne hagyj el!”

És Polc Alaine, már a levelezésük alapján is a házasság első negyven évében bizony sokszor elfordíthatta szép fejét, a válás is felmerült jó néhányszor, de az Mészöly mindig visszakönyörögte magát ezerszer megcsalt feleségéhez. Miközben műveivel a hozzáértők körében viszonylagos sikereket aratott, de egyenessége miatt nem volt a Révai, majd Aczél György fémjelezte kommunista kultúrpolitika kedvezményezettje. De mondjuk a régi, polgári világot sem sírta vissza, leginkább liberális volt, a szó 20. századi értelmében. (Így kaphatta meg már súlyos betegen a Soros-féle szervezetek három rangos díját is, és lett a kommunista utódpártot felemelő Demokratikus Charta egyik alapítója.) Dolgozott aztán 1951-52-ben a Bábszínház dramaturgjaként is, de mint író, az ötvenes években szilenciumra ítéltetett. Az 1956-os, solymászokról szóló, később meg is filmesített és Cannes-ban díjazott Magasiskola után 1966-ban az Atléta halála című műve előbb jelent meg francia nyelven, mint magyarul. Szikár prózájára amúgy a tömörítés és a távolságtartás volt a jellemző, és inkább a rövidebb lélegzetű műfajokban, a novellákban, elbeszélésekben és kisregényekben mozgott otthonosan. No és írt remek esszéket, publicisztikákat is, de mese és a dráma műfaja is ott van a hosszúra nyúló életműben.

De miközben sokat szenvedett felesége a magyar hospice mozgalom megalapításával, és a halálról és gyászról szóló műveivel jelen van még most is a köztudatban, addig a Kossuth-díjas (1990) Mészöly Miklós prózája úgy tűnik, nem került az azt szakmailag megillető helyre. Pedig alapító tagként minden sorát el lehet olvasni a Digitális Irodalmi Akadémia képernyőkön megjeleníthető oldalain.

Borító: Felhőtlen boldogság a szigligeti alkotóházban? (Déri Múzeum CC BY-NC-ND)