Mi építettük Európa legnagyobb várát!

Pálffy Lajos - 2018. június 11. 10:54

Tehát 1809-ben nagy szolgálatot tett Komárom a Habsburgoknak, mikor befogadta a Bécsből menekülő Ferenc császárt, aki egyben királyunk is volt. Így aztán a bécsi döntnökök elhatározták, hogy a birodalom legmodernebb erődítését építik itt fel az Óvár és az Újvár körül, a Duna mindkét partján.

A terveket, amelyek egy 200 000 katona befogadására alkalmas erődrendszerről szóltak (ennyi emberrel segíti ki majd a jó Miklós cár megszorult ifjú uralkodótársát, Ferenc Józsefet 1849-ben), a terveket az akkori legújabb eredményeket felhasználva a Bécsnek dolgozó, holland származású hadmérnök, Johann Gabriel Chasteler (1763 – 1825) alapozta meg, de ő már nem érte meg az 1827 és 1839 között zajló építkezéseket. Melyek során megújult az Óvár és az Újvár, és a Duna jobb partján is erődítményeket emeltek. Így született a hajóhíd hídfőjében a Csillagerőd, majd jött sorra az igmándi és a monostori is, de most megint csak nagyon előre szaladtunk. Mert előbb meg kell ismernünk a forradalom és szabadságharc itteni dicső lapjait, amikor a részben elkészült objektum némi huzavona és egyértelmű nemzetőri fellépés után szeptember 29-én kinyitja a kapuit, és egészen a szabadságharc végéig magyar kézen is marad. Már az első parancsnok, Majthényi István folytatja az erődítési munkálatokat, amire szükség is lesz, hiszen már december 30-án megérkeznek az ostromlók a vár alá.

A megadást felvető és lemondó Majthényi helyett az aradi vértanú, Török Ignác lesz a parancsnok, és a vezetésével sikerrel állnak ellen a 15 ezres ostromló seregnek. Amely leginkább ágyúzással igyekezett megtörni a védőket, a civil lakosság lázadására is számítva. De ebből nem lett semmi, sőt, a tavaszi hadjárat elmossa majd innen is az ostromlókat. Közben Török után a tragikus sorsú Lenkey, majd Guyon Richárd is parancsnokolt itt, míg végül május 28-án Klapkát nevezte ki a kormány az alaposan felszaporított, 18 ezres védősereg élére. A második ostromgyűrű előtt még két véres csatát is vívtak a honvédek Haynauval és az orosz segédcsapataival, de végül be kellett zárkózniuk a várba. Az élelemmel, fegyverrel (300 ágyú!), és lőszerrel bőségesen ellátott Komárom így sikerrel dacolt a császáriakkal. Világos után több mint két héttel kezdődtek meg az alkudozások a megadásról, de Klapkáék kemény feltételeket szabtak. És hiába küldtek Bécsből bérgyilkost a parancsnokra, végül szeptember 27-én csak belementek az amnesztiába, sőt, a tisztek még egy havi, a legénység pedig 10 napos zsoldot is kapott pluszban. Aztán október elsején megnyíltak a kapuk, ekkor ért igazán véget a szabadságharc.

Ami után pörögtek fel csak igazán az építkezések, amik 1871, a Monostori erőd elkészülte után az Igmándi erődnél 1877-ben értek véget. Hogy aztán feladat nélkül, raktárként és kaszárnyaként üzemeljen a komplexum, aminek fele aztán a cseheké lett 1919-ben. 1945-ben a Duna mindkét partján az oroszok rendezkedtek be, végül ők is elmentek, így legtovább a Csillagerőd lett „hasznosítva”, ahol 2004-ben számolták fel a zöldségraktárakat.

Borító: A monostori erőd (Wikipédia CC BY-SA)