Mi fán terem a suprálás?

Pálffy Lajos - 2019. január 17. 11:38

Aprószentek (december 28.) ünnepe már elmúlt, de kár lenne a sorozatból kihagyni a suprálás, avagy odericsolás hagyományát, szokását. Ami abból állt, hogy a férfiak, legények megcsapkodták a nők, leányok hátsóját, miközben rímbe szedve jókívánságokat mondtak nekik.

A Karácsonytól Vízkeresztig tartó időszakban a halaszthatatlan munkák, például az állatok etetése és tisztán tartása mellett leginkább ünnepeltek, pihentek az emberek. Ilyenkor volt lehetőség a rokonság, a barátok meglátogatására, de jutott idő a regölés mellett az aprószentekezésre, suprálásra, csapulásra, suprikálásra, avagy vesszőzésre is. Az aprószentek napján, tehát december 28-án azokra az ártatlan kisgyermekekre emlékezik a katolikus egyház, akiknek Heródes király parancsára kellett meghalniuk Betlehemben és a város környékén. A Máté evangélista által lejegyzett történet szerint az amúgy sem túlzottan népszerű és valóban csúf véget érő uralkodó, mikor értesült a Megváltó születéséről, attól tartott, hogy az égi király majd az ő földi hatalmára tör. Ezért is kérte a napkeleti bölcsektől, királyoktól vagy éppen mágusoktól, hogy azok az ajándékok átadása után közöljék vele a kisded pontos helyét. Bár azt mondta, hogy hódolni akar neki, de hát erről szó sem volt ugye. A bölcsek pedig az angyali intés hatására messze elkerülték Heródest, akinek így hát gonoszságában nem volt más választása, mint a két év alatti fiúgyermekek válogatás nélküli lemészároltatása.

Ha kapcsolatot akarunk keresni a németalföldi festők által is kedvelt téma, a betlehemi gyermekgyilkosságok és a magyar népszokás között, akkor talán a Szeged környékén és a palócoknál is élő, a gyerekekhez kapcsolódó, szláv eredetű odericsolást kell vizsgálnunk. Ahol a kisgyerekeket szokták egészen pontosan mustármagért átküldeni mondjuk a szomszédba, ahol a házigazda aztán egy gyümölcsfáról levágott ággal csapkodja meg hátsó felüket. Olyan is volt a palócoknál, hogy néhány fiú összeállt és végig látogatta az ismerős házakat, miközben elmondták a mondókát: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ajtó mögött állok, mustármagot várok, na nem annak, úgy elmegyek, törjön be a kemencéjek.” Vas megyében, ahol vékony fűzvesszőből, nyolcas fonással készítették el a 70-90 centiméter hosszú suprát, úgy tartották, hogy a suprálás jó a kelések, a himlő és a rüh ellen, és akit megsuprálnak, az egészséges lesz a nemsokára kezdődő új esztendőben. Somogyban a következő mondókával vesszőztek:

„Jó légy, friss légy, egészségös légy!
Apádnak, anyádnak szót fogadj!
Ha borér künnek, vizér mönj!
Ha vizér künnek, borér mönj!
Körömmérög në nyüjjön az ujjadon!
Kellésös në légy!
Porzsávás në légy!
Csusz në járgya a fejedet!”

A suprálásért aztán a fiúk, legények, férfiak ajándékot vártak, ami lehetett gyümölcs, sütemény, pálinka, de éppen némi aprópénz is. Amivel aztán a már amúgy is vörös orrú fiatalok betértek még a falu kocsmájába. A népszokáshoz használt eszköz vidékenként változik. A vasi vesszőfonat mellett Csongrádban és az ország más vidékein is nyírfavesszőt használnak. Ausztriában, ahol szintén él ez a hagyomány, fenyőággal csapkodják meg a háziakat a gyermekek vagy legények.

Borító: kaposvarma.hu