Mi is történt Durazzónál?

Pálffy Lajos - 2020. december 1. 11:02

Aztán már annyit emlegettük ezt a durazzói összecsapást, hogy érdemes lenne megnézni, mi és miért történt pontosan itt, az akkori Albánia fővárosában.

Amely államocskát, pontosabban fejedelemséget az I. Balkán-háború után, 1912. november 28-án segítették életre a nagyhatalmak, addig az Oszmán Birodalom részeként éldegéltek itt az emberek vagy jó négy évszázadon át. S ha már a nagyhatalmak tették lehetővé létezését, hát az akkori szokások szerint ők is kerestek uralkodót trónjára. Amit, akárcsak korábban Románia vagy éppen Görögország esetében, itt is egy német herceg személyében találtak meg. Wilhelm zu Wied korábban lovastiszt volt, most pedig elfogadta az albánok küldöttségének felkérését és Durazzóba hajózott, hogy Vilmos néven Albánia fejedelme legyen. De már ama küldöttek között ott volt a ravasz Toptani, aki a török időkben rendőrpasaként szolgált, most pedig a trónra vágyott. Az összeesküvést még leleplezték, Toptanit száműzték, de a felkelés kitört, és az államügyekhez nem értő, a palotájából néha a nép közé kilovagló Vilmos hatalmát nemzetközi testőrsége (köztük Héjjas Iván) sem tudta megmenteni. Így aztán 1914. szeptember 6-án Vilmos fejedelem egy olasz jachtra menekült feleségestül, kormányostul, az országba a felkelés mellé szerbek, görögök és montenegróiak nyomultak be.

Nos, Durazzóban tehát ilyen helyzet, és a jelzett olasz rombolók helyett csapda fogadta az 1915. december 28-án éjfélkor Cattaróból útnak induló kis flottát, ami a 130 kilométert meglehetősen lassan, hét és fél óra alatt tette meg, majd a romolók a Helgoland gyorscirkáló fedezete alatt behajóztak az öbölbe. Utóbbi  még egy itt ólálkodó francia tengeralattjárót is legázolt, a Monge életben maradt legénységét kimentették. Innen pedig akkor báró Jordis fregatthadnagy, a Lika első tisztjének visszaemlékezése alapján folytatjuk. Tehát szerinte a Tátra „csavarjai a felszínre vertek egy aknát”, amely aztán a Lika alatt robbant fel 8:30-kor. Elgörbült a kormánylapát is, de a jobboldali hajócsavar még működött, így a súlyosan sérült, égő hajó ott körözött a vízen. Az életben maradottak próbálták oltani a tüzet, és várták, mikor robbannak fel a lőszerkamrák. Melyek közül végül a bal oldali elsőt érte el a tűz, és ekkor már nem volt más választás, ugrani kellett akár a vízen úszó égő olajba is. Akkor pedig a kapitány a szokás szerint háromszoros hurrát vezényelt Ferenc Józsefre, és ugrottak mind.

Jordis hadnagy 45 percig volt a vízben, közben mentőmellényét átadta a mellette fulladozó Timkó matróznak, aki a leírás szerint cimbalmozni is tudott. Aztán azt is látta a vízből, mikor a Triglav alatt robbant az akna, és víz tört fel a középső kéményeiből és szerinte nyolc méteres lék keletkezett az oldalán. De a Triglav egyetlen ép csónakjával mentette tovább a Lika matrózait, és lövegeivel lőtte a partot. Aztán vontatókötele a Csepel jobb csavarjára tekeredett, majd az osztálynak nevet adó Tátra próbálta vontatni, végül a Balaton vonta maga mellé. Majd hat mérföldes araszolás után érkezett meg a jelentés a közeledő antant flottákról, így jött ismét a háromszoros hurrá, és a Triglav is a hullámsírba merült. Egy tiszt és 59 tengerész, köztük 13 magyar veszett oda egy téves kémjelentés miatt, no és két modern hajó. Amelyek aztán újjáépültek Lika II. és Triglav II. néven, történetüket majd a sorozat következő cikkeiből ismerhetik meg.

Borító: Tátra osztályú romboló ellenfényben (MNL. Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhely CC BY-NC-ND)