Miért verte a felesége Karinthy Frigyest?

Kecskés Nikoletta - 2022. január 10. 9:45

Tányértörés, karmolások, kék-zöld foltok – a férfi, aki Böhm Aranka szerelmét bírta, a gyönyörök mellett bizony erre is számíthatott. A 33 éves Karinthynak fogalma sem volt, milyen életre szóló rabszolgaságra adja a fejét, amikor 1920 egy hideg, téli napján igent mondott néhány telefonbetyárkodó hölgy meghívására. Jó tréfának indult, hogy felkeresse a megadott címet, ahol aztán megpillantotta az egzotikus szépségű orvosfeleséget, a sorsa pedig abban a pillanatban megpecsételődött.

Böhm Aranka rendkívül tudatos nőként ugyanis nemcsak élt, de vissza is élt külső adottságaival. Vonzerejének köszönhetően eszébe sem jutott megjátszani magát: a klasszikus női szerep szerint elvárt szelídség helyett ő inkább gonoszságával és kegyetlen humorával kérkedett. „(…)termete karcsú, nyúlánk; karja, combja hosszú; bőre aranybarna; haja sima szálú, fényes, fekete. Egészben olyan benyomást keltett, mint valami maláji vagy indián vagy mulatt szépség (…) Nagyszerű emberismerő volt. Ösztönösen, bámulatos érzékkel tapintotta ki mindenkinek leggyöngébb, legsebezhetőbb pontját, s azt vette célba. (…) Ha figyelmeztették, hogy az illetőt komolyan megsértette, vállat vont: Nem baj, akkor főzöm meg, amikor akarom” – írta róla Devecseriné Guthi Erzsébet. Nem csoda, hogy az özvegy Karinthynak esélye sem mutatkozott a menekülésre: Aranka úgy döntött, hogy írófeleség akar lenni, és ezzel a dolog elvégeztetett…

A friss házasok életét szélsőséges, olykor szórakoztató, máskor ijesztő jelenetek tűzdelték, amelyet az írótársak egyre nagyobb bosszúsággal szemléltek. Kosztolányi hiába óvta barátját: „Feleséged nem írónak való feleség, mulatságos, szórakoztató bohóc, vonzó, de túlságosan sok bonyodalmat okoz, az írónak pedig ne az élete legyen regényes, hanem írjon jó regényeket, így csak elaprózza magát, túlontúl sok energiát pazarol az életére, s ez a művészi zülléshez vezet.” Karinthy szerelme és türelme múlhatatlannak bizonyult kedvesével szemben, olyannyira, hogy a bővérű nőnek még a félrelépései felett is szemet hunyt. Sztoikusokat megszégyenítő, elnéző humorral szemlélte, hogyan váltják egymást a férfiak Aranka ágyában – sőt odaadóan ápolta nejét, amikor az egyik szeretőjének árulását követően kivetette magát a második emeletről. Mindezek alapján közös életük akár egyfajta morbid harmóniában is működhetett volna, ha a végletekig temperamentumos feleség nem produkál hisztérikus és tettlegességig fajuló veszekedéseket férje szeretői láttán. „Elég gyalázat, hogy tűri, én nem tűröm” – válaszolta egyszer Kosztolányiné azon kérdésére, miért rendez jeleneteket Frici hűtlensége miatt, ha ő maga ugyanúgy félrelép.

A szenvedélyes „héjanász” tehát továbbfolytatódott, mígnem egy nap az írónál agydaganatot diagnosztizáltak. Az operáció szerencsére sikeresnek bizonyult, az elmúlás árnyékában pedig Aranka mintha átértékelte volna kapcsolatukat. „Ez az utolsó két év, ha nem is volt harmonikus, de megenyhült. Az ő betegsége hozta vagy az öregség, nehéz megállapítani, de tény, hogy nagyon egymásnak éltünk, tiszta a lelkiismeretem, soha két év alatt komolyan meg nem bántottam és meg nem szégyenítettem” – írta egy levelében barátnőjének, Bergmann Terkának. Bár a fenti sorok láttán szerelmük békés befejezését feltételezhetnénk, az élet nem bizonyult ilyen kegyesnek. 1938. augusztus 29-én egy siófoki pihenés alkalmával a házaspár közös kávézása vitába torkollt, amely során a feleség nem elégedett meg lekicsinylő szavak odavetésével, hanem még a poharat is összetörte. Az író feldúltan sietett fel a szobájába, de sajnos már nem a saját lábán távozott: halálos agyvérzés érte.

A kortársak és az utókor elítélő véleménye többségében összecseng Böhm Arankát illetően. „Ez az okos, érdekes asszony minden hatalmat magához ragadott. Kiélvezve a Karinthyhoz tartozása társadalmi és társasági népszerűségét, rablógazdálkodást folytatott férje tehetségével, a pénz, a pénz, a pénz állandó követelésével, s a gondokat férje nyakában hagyva; az amúgy is gyenge akaratú, minden erőt és erélyt csak írásaiban kiélő s a bohéméletre nagyon is hajlandó férj nyakában!”- írta róla Ascher Oszkár Minden versek titkai című könyvében. Pedig talán mégsem ilyen egyszerű a képlet. Karinthy jól tudta, mit vállal, mégsem akart kilépni ebből az állandó fizikai és pszichés harcból, ebből a folytonos, izgalmas feszültségből, ami művész lelkének talán nélkülözhetetlen stimulációt jelentett. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy kölcsönösen tettlegességig fajuló veszekedéseik ellenére levelezésükből egy nagyon is intim, összetartozást sugalló szerelem képe bontakozik ki, amely talán épp ambivalenciájával együtt volt számukra tökéletes. „Te buta, furcsa, édes és rettentően keserű, aranyos és szép és csúnya és tehetséges, nyugtalan te, te nagy, nagy baj és öröm a világon, nagy szerencsétlenség az én szegény fejemben benne…” – olvasható az író egy bejegyzése Aranka naplójában. Ebben a néhány szóban pedig talán sokkal több minden benne foglaltatik, mint a puszta tényekben…

Borító: Együtt (europeana.eu)