„Migránsok” az Árpád-korban II.
Forum Hungaricum - 2022. június 17. 6:17
E cikk megírására egy tömegközlekedési eszközön hallott beszélgetés késztetett. Két úr vitatkozott a migránsokkal kapcsolatban. Az egyik bőszen mondta, hogy miért kell bántani őket, hiszen a középkorban is mindig jöttek migránsok hazánkba, például a jászok és a kunok, no meg zsidók is szép számmal.
Tehát valószínűleg a század közepe táján tűnt el a jász nyelv és fejeződött be az asszimiláció. Hasonlóan alakult a török nyelvű kunok sorsa. A magyarok oldalán nem harcoltak a tatárok ellen, mivel a főurak, hogy a király helyzetét gyengítsék, ellenük hangolták a lakosságot, akik a Pest melletti táborban végeztek Kötöny (Kuthen) vezérrel és embereivel. Így a kunok kivonultak az országból és ahelyett, hogy segítettek volna, előbb bosszúból a király csapatait támadták meg. A tatárjárás után visszahívta őket IV. Béla király és letelepítette őket. A kunok és a jászok egész társadalmunk mozgósításával akár 8-10 ezer fős könnyűlovas haderőt is ki tudtak állítani, amely a király rendelkezésére állt. Ez nagyon jelentős katonai erőnek számított. A jászkunok még az Anjou-korban is jelentős számban voltak a haderőben. Az itáliai történetírók I. Lajos hadjárataiban 40 ezres(!) létszámot említenek. Ez természetesen túlzás, de jelzi, hogy milyen nagy számban lehettek jelen. Ezután nagy létszámú csapataik eltűnnek a forrásokból. Palacky
„A cseh nemzet története” című művében, amikor büszkén sorolja a husziták által legyőzött népeket, a jászokat és a kunokat is megemlíti. Akik valószínűleg Luxemburgi Zsigmond seregében még harcoltak, bár a létszámuk már nem lehetett jelentős a korábbi időszakokhoz képest. Ennek oka a könnyűlovas harcmodor visszaszorulása a haditechnika átalakulása miatt és a jászkunok társadalmának elszegényedése, mert a közhiedelemmel ellentétben a könnyűlovas harcmodor is elsőrangú felszerelést kíván, aminek jelentős anyagi vonzata van.
A kunok csak lassan asszimilálódtak. 1285 egy perben a kun „alperes” mellé tolmácsot kellett kirendelni, pedig ő már másod-harmad generációs személy lehetett, a beköltözés idejét figyelembe véve. IV. Béla fia, a későbbi V. István király kun hercegnőt vett feleségül és sokat tartózkodott a kunok között, sőt igyekezett elég sok ajándékkal megnyerni őket az apja, IV. Béla ellenni lázadásaihoz. A kunok vezére Alpra azonban mindig az apjával való megbékélést ajánlotta neki, mivel a kunokat esküjük az uralkodóhoz kötötte. Az „ifjabb király” mellett tartózkodó egyik főúr, Miskolc Panity nagyon jól megtanulhatta a kun nyelvet, hiszen IV. Béla ezért őt küldte követnek a tatár kánhoz, mivel a kán udvarában a kun diplomáciai nyelv volt. Rubruk 1255-ös útleírásában megemlíti, hogy a tatárok központjában felkereste egy nő, aki Metzből, Lotharingiából származott és hazánkból rabolták el a tatárok. Rubruk szerint az asszony a német és a francia nyelv mellett a kunt is beszélte, német származású férje megbecsült iparos volt a kán udvarában, fia pedig a kán tolmácsa. Egyénként itáliai utazók arról is beszámoltak leírásaikban, hogy találkoztak a kán birodalmában Erdélyből elrabolt német bányászokkal is.
A kunok viseletéről a leírásokon kívül jól tájékoztat a Képes Krónika ábrázolása. Az egyik képen Lajos király mellett nyugati lovagok állnak. A másik oldalon kun és jász vezérek. Jól megfigyelhető a keleti viselet, a kaftán, a süveg és a jellegzetes lábbeli. Több kutató szerint a vezérek kezében lévő fegyverek méltóság jelzők, tehát az illetők katonai „rendfokozatát” jelölik. A kun nyelv is valószínűleg a 17. században halt ki, talán néhány évtizeddel később, mint a jász. A nyelv 16. és részben 17. századi létezését két tény erősíti meg. 1588-ban Sejh Ali török utazó azt írta, hogy Budun (Buda) városától nem messze sokan vannak a falvakban, akik tatárok ruházatukban és tatárul beszélnek. A törökök „tatárnak” neveztek minden tőlük eltérő, de török nyelvű népet. Sajnos elég szűkszavú tudósításában azt megemlíti, hogy beszélt is ilyen emberekkel és viszonylag jól megértették egymást. Ez is a kunok török eredetű nyelvére utal.
Fontos emlék a Kun Miatyánk. Mivel a kunok reformátusokká váltak, a 16. század közepén kerülhetett sor a Miatyánk kun nyelvre fordítására. Erősen torzult változatai csak a 18. században bukkannak fel írásban, mintegy emléket állítva a kihaló nyelvnek. A Kun Miatyánkot eredeti nyelvi és hang alakjára a nagy tudós, 30 nyelvet ismerő, beszélő karcagi kun származású, a saját korában sajnos alig ismert Mándoky Kongur István állította helyre.
Biziη Atamïz, kim-siη köktä!
Sentlensin Seniη adïη,
…
düšsün Seniη köηlüη,
nečik kim ĵerdä alay köktä!
Biziη ekmägimizni ber bizgä büt-bütün kündä!
Ilt (elt) biziη minimizni (münimizni),
nečik kim biz de iyermiz bizgä ötrü kelgengä
Iltme bizni ol ĵamanga,
qutqar bizni ol ĵamannan!
Sen barsïη bu küčli, bu čïn iygi Teηri. Amen!
A magyarrá lett kunok még sokáig őrizték a ősi ima torzult szövegét, sőt tanították is. Például a karcagi református gimnáziumban 1948-ig kötelező volt a megtanulása. Aztán a magyar nyelvbe is kerültek kun jövevényszavak, például a komondor, balta, bekecs, kökörcsin, ködmön és üröm. Sok földrajzi név is fennmaradt utánuk, a Bugac név bikát jelent kun nyelven, és sok kun eredetű, régi családnév van a Kunságokban.
Holecz Tibor
Borító: A Kunok I. Világtalálkozójára készült képeslap (Karcag Város Önkormányzata CC BY-NC-ND)
