Milyen is volt ’56 egy vasi, vagy zalai faluban?

Pálffy Lajos - 2017. október 20. 3:25

Mindenki ismeri 1956 októberének fővárosi eseményeit, arról viszont kevesebb szó esik, hogyan zajlott a forradalom és a hatalomátvétel mondjuk egy kis vasi, vagy zalai faluban. Ahol leginkább a rádiót hallgatva tudtak tájékozódni az emberek. A kérdést egy az adatbázisunkban fellelhető dokumentum segítségével próbáljuk megválaszolni.

A forradalom híre egy-két nap alatt végigszáguldott az országon, akik félelemben éltek, ismét felemelhették a fejüket, az elnyomók pedig megismerhették a félelmet. Egy kis közösségben, egy 500 körüli lélekszámú faluban tiszta volt ebben a tekintetben is a felállás, mindenki tudott mindenkiről mindent. Így aztán a diktatúra helyi fenntartói, a kommunista párt alapszervezete és a községi tanács a hírek hallatára legtöbbször önként beszüntette a működését, az így, vagy úgy kompromittálódott emberek pedig leginkább házaikba húzódtak, és várták, hogy mi lesz. Az új hatalmi szervek felállításához néhány napra volt szükség, és általában a falu központjába összehívott népgyűlésen, közfelkiáltással választották meg – az 1945-ös elnevezést újra használva – a nemzeti bizottságok tagjait és vezetőit. A falu régi, a kommunisták által sokszor üldözött tekintélyei kerültek be általában ezekbe a néhány fős testületekbe, és vették át a közösség vezetését.

A nemzeti bizottságoknak, ahogyan a Zalaegerszegen született dokumentumból is megtudhatjuk, a járási forradalmi bizottságok voltak a felettes szervei. Így küldhette ki október 31-i keltezéssel a környék településeire is eme rossz minőségben sokszorosított rendelkezéslistát a zalaegerszegi bizottság. Az intézkedés célja, hogy a falvaknak legyen „felelős gazdája” ebben az átmenetinek nevezett időszakban. Ez a felelős gazda, a helyi nemzeti, avagy forradalmi bizottság pedig állítsa helyre a rendet, szavatolja a személyi és vagyonbiztonságot és működtesse a közintézményeket. Köztük is leginkább az iskolákat, hiszen óvodák ekkoriban még csak a városokban voltak. Feladatul kapták még a közellátás megszervezését, ami megint csak a városokban volt igazán feladat, hiszen az ötvenes évek falusi embere még jórészt maga termelte meg, amit megevett. Az irat rendelkezik aztán a már létrejött termelőszövetkezetek sorsáról – a tagság titkosan szavazhatott a jövőről, és kevés kivétellel a feloszlás mellett döntöttek.

A nemzeti bizottságok kötelessége volt a korábban született tanácsi iratok, anyakönyvek, birtoktérképek, dokumentumok védelme is, mert ezeket, különösen az elkobzásokról, büntetésekről szóló határozatok miatt, sokszor elégette a népharag. Az egerszegi járási forradalmi bizottság intézkedett arról is, hogy a kompromittálódott tanácsi dolgozók helyére újakat vegyenek fel, akik november 19-én kaphattak volna először bért a munkájukért. A Varga Vilmos elnök által szignált intézkedések nyomán talán normális kerékvágásba kerülhetett volna a zalai kis falvakban az élet, de aztán egyre több volt a gyászzene a rádióban, és aki november 4-én hajnalban hallgatta Nagy Imre drámai rádióbeszédét, az tisztában lehetett a jövővel. E sorok szerzőjének nagyapja is visszaküldte a laktanyába a falu elején géppuskájukat tüzelőállásba helyező határőröket azzal, hogy ilyen fegyverekkel a tankok ellen nem lehet tenni semmit. Az otthon lapuló kommunisták aztán előjöttek, a nemzeti bizottságok pedig sorra megszűntek, igaz, voltak helyek, ahol egészen 1957 februárjáig tartották magukat.

Pálffy Lajos

Borítókép: Tornyiszentmiklós, 1956
(forrás: Zala Megyei Levéltár/ Diktatúra, forradalom, megtorlás. Virtuális kiállítás az 1956-os forradalom zalai eseményeinek emlékére)