Molnár Ferenc halott szerelmével társalgott éjjelente

Kecskés Nikoletta - 2022. január 17. 9:38

Helyszín: New York, Pláza hotel. Szereplők: Egy idősödő író és egy kísértet. Cselekmény: A férfi éjjel zavarodottan bújik ki ágyából, reszkető kézzel kinyitja a gardróbszekrény ajtaját, hogy a sötétben bezárkózva egykori szerelme szellemével beszélgessen. Mindez akár egy izgalmas film is lehetne, csakhogy nem az. Molnár olyannyira képtelen volt feldolgozni utolsó szerelme, Bartha Vanda halálát, hogy éjjelente valóban a nő kísértetével társalgott. De ne szaladjunk ennyire előre…

A nagypolgári családba született fiúról hamar kiderült, hogy eltéphetetlen kötelék fűzi az íráshoz. Bár egy ideig szülei kérésére jogi tanulmányokat folytatott, a magyar napilapok már ekkor sorra hozták le a cikkeit. Végül pedig az Éhes város című szatírájában olyan mesterien tálalta a pesti élet korrupcióval átitatott világát, hogy regénye – mai kifejezéssel élve – bestsellerré lett. Ugyan írói pályafutásának legkiemelkedőbb állomásaként a Pál utcai fiúk című könyvét ismerjük, amelyben egy sokkal érzelmesebb hangot enged meg magának, művei többségében mégis inkább a gunyoros stílus és a megfigyeléseiből adódó kritika köszön vissza. Kortársai persze valószínűleg nem csodálkoztak ezen, hiszen az író magánemberként sem érzelgősségéről vagy lenyűgöző kedvességéről volt híres, alkoholizmusa pedig csak tovább rontott karcos modorán. A nőkért ugyan rajongott, ám párkapcsolataiban inkább vágyott az uralkodó, mint az egyenrangú társ szerepére, és hatalomvágya gyakran tettlegességben nyilvánult meg. Első feleségének, Vészi Margitnak állítólag épp a pofonokból és férje egyéb erőszakos megnyilvánulásaiból lett elege. Az író pedig szétköltözésüket követően lankadatlan tűzzel kutatott további jelentkezők után, akik csókjaira vágynak, de ütlegeit is tűrik.

Mivel nem álltak tőle távol a szélsőségek, kalandos életébe még egy idegösszeroppanás is belefért egyik színművének rosszul sikerült premierje után. Majd mindenki a pisztolypárbajáról beszélt, és bár a beszámolók szerint Molnár ellenfeléhez, Varsányi Irén férjéhez hasonlóan csak a levegőbe lőtt a lovagias affér során, már ezért is hetekig tartó államfogság volt a jutalom. Ezután szerelmi csalódását megkoronázta egy öngyilkossági kísérlettel, ami természetesen nem járt sikerrel. Ennek kapcsán viszont fennmaradt róla egy vicces anekdota, amelyben így válaszol az eredményes öngyilkosság módszereit fejtegető Bródy Sándornak: „Sándor bácsi, kérlek, én öngyilkossági ügyekben csak attól fogadok el tanácsot, akinek már sikerült.” Vészi Margit után a második feleség dicső posztját a rövidlátó kislányból ünnepelt színésznővé avanzsált Fedák Sári foglalta el, aki leginkább fékezhetetlenségével vette le a lábáról férfi kortársait. Ahogy Bános Tibor fogalmaz a primadonnáról készült életrajzában: „Az álszemérmes kor alkonyán, a jól elrejtett női lábak és bokák virágzó divatja idején egyszer csak felpattant a színpadra egy tüzes csikó lány, akinek jó alakja, hosszú lábai vannak, s nem átallja azokat mutogatni vagy talán heccelni is vele az úgyis lobbanékony, heves vérmérsékletű férfiközönséget…”

Bármennyire is lehengerlőnek mutatkozott azonban Sári külsejét és temperamentumát illetően, az író számára csak pótszerként szolgált Varsányi után – és jöttek a pofonok. Házasságukra végül egy szokatlan megegyezésből adódóan került sor. Amikor Molnár Ferenc visszavonhatatlanul beleszeretett Darvas Lilibe, Fedák erősen ódzkodott az elhagyott kedves szerepétől. Búcsúként azt kérte hát hűtlen szerelmétől, hogy vegye feleségül. (Vagy más források szerint inkább fenyegetőzve követelte.) Bárhogy is történt, a frigy végül megköttetett, és azóta is méltón pályázhat az irodalomtörténet egyik legkülönösebb házasságának címére, hiszen az újdonsült férj már az esküvő után új szerelméhez sietett. A beszámolók szerint egyedül Darvas Lilinek sikerült letörnie az író párkapcsolaton belül megmutatkozó durvaságát. Ezt persze tulajdoníthatnánk a színésznő rendkívüli egyéniségének, ő azonban a korabeli pletykák szerint sokkal gyakorlatiasabb módon érte el Molnár meghunyászkodását. Egyszerűen kilátásba helyezte, hogy egy réz gyertyatartóval fogja fejbe vágni a felindult férfiút, ha netán pofozkodásra kerülne a sor. Kapcsolatuk szintén jó eséllyel indul dobogós helyezésért a különös szerelmi viszonyok versenyében, hiszen mai kifejezéssel élve „nyitott” házasságban éltek. Mindvégig teljes szabadsággal ajándékozták meg egymást, és évente csupán néhány hetet töltöttek együtt, ezt az időszakot azonban mindig mély és heves szenvedély jellemezte.

Ezzel pedig el is érkeztünk a cikk elején említett kísértet szeretőhöz, aki élő mivoltában először csak szimpla gépírónőként kapcsolódott be az író mindennapjaiba. Később aztán szerkesztői, majd szeretői előléptetés következett. Ennek ellenére az írónál évtizedekkel fiatalabb Bartha Vandának nem sikerült kivívnia azt a méltósággal teli női szerepet Molnár életében, amelyet Darvas Lili elért. A lány teljes alárendeltségben szolgálta szeretőjét – és talán épp a kétféle kapcsolat közötti éles ellentét az egyik oka annak, amiért a feleség olyan felhőtlen barátsággal viszonyult a fiatal nőhöz, hogy emigrációjuk alatt gyakran hármasban ebédeltek. Egy független, nagyvilági hölgy, és egy rajongásig odaadó „szolgálólány” – Molnár Ferenc nem kívánhatott volna magának többet. Ezt az általa megélt harmóniát törte meg 1947-ben Vanda öngyilkossága, amely végül a gardróbszekrényben töltött, kísértettel átbeszélgetett éjszakákhoz vezetett. Az egykori kedves misztikus „látogatásaihoz” természetesen jócskán hozzájárult a tragédia után egyre növekvő alkoholmennyiség, amelyet az író nyugtatói mellett döntött magába. „Vanda állandóan figyeli, vajon gondolataim eleget foglalkoznak-e vele. Vajon eleget szenvedek-e miatta. Vajon eléggé hiányzik-e. Vajon eléggé tudatában vagyok-e annak, hogy nála nélkül egyre lehetetlenebbé válik az élet számomra” – jegyezte fel megtörten. Nemcsak kedélye és idegrendszere, de ihlete is megsínylette a gyászt.

A következő években Vandáról szóló emlékiratain és egy színdarabtöredéken kívül hanyagolta az írást, és egyre emberkerülőbb lett. Felesége nagylelkűségének köszönhetően ma egykori, sokat siratott szerelme mellett nyugszik. 1952. április 1-én hagyta el az árnyékvilágot, talán hogy Vanda után siessen és bocsánatot kérjen.

Borító: Molnár Ferenc (karpatalja.ma)