Monitorok lövik a pártházat!

Pálffy Lajos - 2021. december 15. 10:49

A kommunista diktatúra elleni, a ludovikás tisztek és növendékek által fémjelzett felkelésben tehát fontos, elrettentő szerepet szántak az egykori Dunaflottilla Óbudán horgonyzó egységeinek is. Ezek pedig a várt eredményt el is érték, Kun Béla állítólag ismét sírógörcsöt kapott, a Hungária Szálló Dunára néző szobáit pedig pánikszerűen kiürítették.

Tehát június 24-én, egy átlagos keddi nap délutánján a három hajó, az öreg Maros monitor, a Csuka őrnaszád és a Pozsony felfegyverzett gőzös szép csendben elhagyta az óbudai kikötőt és lecsorogtak a Hungária Nagyszálló elé, oda, ahol most a Marriott Hotel áll. A megbeszélések alapján tüzet kellett volna nyitniuk a Szovjetházként üzemelő luxushotelre, de erre még várni kellett, mert a kis flottilla vezetése úgy ítélte meg, sok járókelő, civil is tartózkodik a környéken. Már túl is jutottak a célon, mikor végül a Pozsony visszafordult, és leadta a megbeszélt három lövést, amelyek súlyos károkat is okoztak az épületben. A hajókat a tervek szerint a Gellérthegyen felállított ütegek fedezték volna, de erre nem került sor.

Viszont a Szovjetházban a későbbi filozófus, Lukács György vette át a parancsnokságot, ráncba szedte a megrémült vörösőröket, és megindult a tüzelés a monitorokra. No de nem a Magyar Filmhíradó (akkor Vörös Riport Film) felvételei szerint. Ezeket a képsorokat csak az események után rögzítették a Duna partján. Talán ezért is érdemes megnézni az első történelemhamisítások egyikét, amin szembesülhetünk azzal is, miféle szedett-vedett gárda volt ez a lefilmezett csapat. (Különösen érdekes a forró nyárban prémes bundát viselő, különféle fegyverekkel pózoló borzas figura.)

Ha az ellenforradalmi terveket nézzük, akkor a flottillások a rájuk eső részt teljesítették (emellett még a telefonközpontot sikerült elfoglalni), de a felkelés összeomlott a túlerő csapásai alatt. A foglyokat a fővárosban állomásozó antant megbízott, Romanelli ezredes mentette meg a kivégzéstől, de így is voltak civil és katonai áldozatok is. A felbőszült vörösőrök előbb agyonverték az éppen arra járó és a hajókat zsebkendője lobogtatásával üdvözlő Berend Miklós orvostanárt, majd estefelé az otthonában vizsgáira készülő Madarász Béla orvostanhallgatót is. Akit azzal vádoltak, hogy a szobájában égő lámpával az ellenforradalmároknak adott jelet. Kivégzések voltak az újpesti Mauthner Bőrgyárban is, amely a felkelők mellé állt ezen a napon. Aztán a felkelés hírére Szentendréről elmenekültek a kommunisták, majd másnap visszatérvén a Duna partján agyonlőtték Kucsera Ferenc káplánt, mert harangszóval köszöntötték a városkában a diktatúra bukását. Ugyaninnen Pestre hurcolták Veresmarty Miklós ügyvédet, ahol belehalt a verésbe.

Nem maradhatott életben Leberkovics Jenő, az akadémia parancsnoka, a felkelés vezetője sem. Őt a letartóztatása közben lőtték meg, a kórházban halt bele a sebébe. A három hajó pedig Paks felé vette az irányt, de erről a sorozat következő részében olvashatnak.

Borító: Később felvett, beállított jelenet a vörösőrökkel (mult-kor.hu)