Mosakodás, feredőzés

Pálffy Lajos - 2019. február 22. 11:24

Azon pedig, hogy mennyire nem szerettek fürödni eleink, cikkek, tanulmányok sora szörnyülködik. Pedig eme felvetések jórészt csak találgatásokon, okoskodáson alapulnak, mellőzve sokszor a józan ész diktálta megállapításokat is.

Mert mondjuk nehéz elképzelni, vagy elhinni, hogy az egész napi fáradtságos, erős izzadással járó munka után az emberek csak úgy, ahogy voltak, beleszédültek az ágyba. Ezzel szemben a fürdésnek, tisztálkodásnak évezredes történelme van. Jellemző módon a melegebb klímájú ókori államokban létesítették az első, több ember által is használt fürdőket. Amik aztán idővel nem csak a tisztálkodást szolgálták, hanem ennél jóval szélesebb körű szolgáltatásokat nyújtottak. És itt nem csak a testi örömökre gondolhatunk, hanem a pihenésre, a test masszázzsal való felfrissítésére, étkezésekre, üzleti, politikai megbeszélések folytatására is jók voltak ezek a nagy alapterületű létesítmények.

Amik aztán, gondolva itt Rómára elsősorban, túlélték a nagy birodalmakat, mert az emberek azt sosem felejtették el, hogy mi a jó. Tudjuk, Nagy Károly a melegvizes források miatt is tette meg Aachent birodalma fővárosává, a 13. századi Párizsban pedig 32 fürdőház működött, igaz, az Egyház dörgedelmei ellenére ezekben is jelen volt a prostitúció. Arról is sokat lehet olvasni, hogy a nagy pestisjárványok, no és a szifilisz térhódítása alapjaiban rengette meg ezt a fürdőkultúrát, és a 16. századra eljutottak odáig, hogy eme betegségek pusztításáért a fürdőket okolták. De mindez még nem jelentette azt, hogy a fizikai munkát emberek, mondjuk a földművesek egyáltalán ne tisztálkodtak volna.

A középkori higiénia-hiány után a WC használatát és a fürdőszobát a városokba az ipari forradalom és a polgárosodás hozta el, a 20. század elejére pedig már kialakult a heti egy fürdésről és a reggeli és esti mosakodásról szóló gyakorlat. Mosdószekrény, vagy asztal lavórral minden háztartásban előfordult, falun is, csak ott azért nem annyira kifinomult, mondjuk szecessziós vonalvezetésű formában. A frissítő, reggeli mosakodások sokszor akár a kútnál is történhettek, a melegvíz az esti tisztálkodásnál volt a szappannal együtt a zsíroldásra, az izzadtság miatt bevetve. Az egész testet érintő fürdésre nyáron ott voltak a természetes vizek, hideg időben pedig a konyhába beállított fadézsák, később bádogkádak, amiket aztán a nagymosásnál is jól lehetett használni.

Fürdőszobát falun a két világháború között a jegyzőnél, vagy a plébánosnál lehetett esetleg találni, de a hatvanas évektől elterjedő „kádárkockákban”, a máig a falvak képét meghatározó családi házakba már többnyire beletervezték legalább a helyét. Hogy aztán a kútvizet „hidroforral” a házba juttatva, fatüzeléses tartályban, vagy villanybojlerrel felmelegítve, be is üzemeljék ezeket. Hogy aztán sokan ezután is megmaradtak a heti egy „nagy” fürdésnél, az mondhatni általános volt még sokáig. Viszont a nagy piszkolódással, izzadtsággal járó munkák után mindig adott volt már a kényelmes, komfortos fürdési lehetőség.

Borító: Eladő lavórok és mosdóálványok az orosházi Vasedényből (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)