Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2026. szeptember 14. 9:05

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók szeptember 14-18.

09.14. Hétfő

165 éve ezen a napon, 1861. szeptember tizennegyedikén nyitotta meg kapuit a Lánchíd budai hídfőjénél a Budai Népszínház. Az épületet Mátyás király egykori lovardájából Gerster Károly és Frey Lajos tervei alapján alakították át színházzá. Alapítója a sokoldalú tehetségű, szervező és művészeti igazgató Molnár György volt. A színház elsősorban népszínműveket, operetteket és más zenés színpadi műveket mutatott be. Molnár igyekezett megújítani és hagyományőrző módon továbbfejleszteni a népszínmű-repertoárt, pályázatokkal is ösztönözve új darabok születését. A nagyobb közönségsikert azonban főként az operettek hozták, köztük Offenbach és Suppé művei. Molnár két látványos revüvel, Az ördög pilulái és a Bem apó hadjárata című műsoraik nagy sikert arattak. Az eladósodott színházat azonban 1864-ben be kellett zárni, csak 1867-ben sikerült újra megnyitni. A második korszak már fiatal tehetségek számára is fontos bemutatkozási lehetőséget kínált: itt lépett fel többek között Blaha Lujza, Szentgyörgyi István, Vízvári Gyula és Jászai Mari is. Az intézmény 1870-ben végleg megszűnt, épületét pedig még az évben, szeptember 16-án lebontották.

 09.15. Kedd

110 éve ezen a napon, 1916. szeptember tizenötödikén a Somme-i csata során a brit hadsereg először vetett be harckocsikat a nyugati fronton. A harckocsik első alkalmazása még korántsem bizonyult döntőnek, de megmutatta, hogy a lövészárkok, géppuskák és szögesdrót akadályrendszerének leküzdésére új technikai megoldásokra van szükség. A Somme-i csata 1916. július 1. és november 18. között zajlott a nyugati fronton, és az első világháború egyik legvéresebb összecsapása volt. A hadművelet hatalmas veszteségekkel járt: a két oldal összesített embervesztesége meghaladta az 1,5 millió főt. A csata jelentősége nemcsak az új fegyver első bevetésében rejlik, hanem azt is megmutatta, milyen nehezen érhető el még új technikával is valódi harctéri áttörés. A tüzérségi előkészítés ellenére a lövészárkok, a géppuskák és a szögesdrótok rendszere továbbra is képes volt feltartóztatni a gyalogságot.  A repülőgép-felderítés és a tüzérségi megfigyelés már a szárazföldi hadműveletek szerves részévé vált: a 20. századi fegyverarzenálhoz csatlakozott a harckocsi is. Adolf Hitler is részt vett a csatában, és 1916 októberében repesz sebesítette meg, 1918 októberében mustárgáztámadás következtében átmenetileg megvakult. A Repülőgép roncs című felvétel a Fortepan gyűjteményéből származik. A fénykép adományozója Vízkelety László.Repülőgép roncs (Fortepan CC BY-SA)

09.16. Szerda

146 éve ezen a napon, 1920. szeptember tizenhatodikán készült el Enrico Caruso operaénekes utolsó felvétele a Victor Recordsnál. Caruso 1873. február 25-én született Nápolyban, szegény családban. Tizenkét évesen kimaradt az iskolából, és utcasarkokon, kávéházakban énekelt. Énaktanulását hivatásának tekintette: rendkívüli kitartással dolgozott, és néhány év alatt a világ egyik legünnepeltebb tenorjává vált. 1898-ban Umberto Giordano olasz szerző Fedora című operájának ősbemutatója hozta meg számára a nemzetközi áttörést. Fellépett a milánói Scalában, Londonban, Szentpéterváron és Monte Carlóban, majd a New York-i Metropolitan Opera egyik legnagyobb sztárja lett. 1902-től rendszeresen készített hanglemezfelvételeket, és a világ első, lemezek révén is nemzetközileg ismert opera-sztárjainak egyike lett. Felvételei milliós példányszámban keltek el, és a modern zeneipar egyik első világsztárjává tették. Verdi Aidájában Radames szerepét is legendássá tette. Caruso az első világháború alatt számos jótékonysági koncertet adott, és adományaival is rendszeresen segítette a rászorulókat. 1920 végén lépett utoljára színpadra. Súlyos betegsége miatt 1921. augusztus 2-án, mindössze 48 évesen halt meg. Örökségét hangfelvételei őrizték meg: a korai lemeztechnika révén hangja olyanokhoz is eljutott, akik soha nem láthatták színpadon. Felvételei és előadói stílusa későbbi világhírű énekeseket inspiráltak. A Zenehallgatás című fénykép a Fortepan gyűjteményéből származik. A fénykép adományozója Kovács Györgyi.Zenehallgatás (Fortepan CC BY-SA)

09.17. Csütörtök 

130 éve ezen a napon, 1896. szeptember tizenhetedikén született Pátzay Pál szobrászművész, éremművész, kiváló művész, az MTA levelező tagja, egyetemi tanár. 1912 és 1914 között Radnai Béla növendéke volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahonnan eltanácsolták, ezért autodidakta módon képezte tovább magát. 1915-ben megismerkedett Kassák Lajossal, és csatlakozott a Ma köréhez. Első kiállítását 1917-ben rendezték a Ma kiállítóhelyiségében, ahol nyolc szobra szerepelt. Művészetében a római iskola egyik legkövetkezetesebb képviselője volt. Neoklasszicista szobraira harmonikus formálás és erőteljes, barokkos lendület jellemző. A második világháború alatt kőbányai műtermében üldözötteket bújtatott, amiért később a Világ Igaza kitüntetést kapta. 1945-ben a Művészeti Tanács tagja lett, munkásságát 1950-ben és 1965-ben Kossuth-díjjal, 1952-ben pedig a kiváló művész címmel ismerték el. Igen termékeny művész volt, s a szobrászat mellett írással is foglalkozott, több művészeti és művészetelméleti írása jelent meg.Budapesten hunyt el 1979. szeptember 14-én.  Művei ma a Budapest Galéria Lajos utcai állandó gyűjteményében és a Magyaqr Nemzeti Galériába is láthatók. Legismertebb köztéri alkotásai közé tartozik a Tízes huszárok emlékműve Székesfehérváron valamint a pécsi Hunyadi János-szobor. Szobraival Budapesten is több helyen találkozhatunk: Balassi Bálint szobrával a Kodály köröndön,a pesti Dunakorzón álló Dunai szélvagy a Raoul Wallenberg-emlékművel a Szent István parkban. A Vízijáték díszkút című fénykép a Fortepan gyűjteményéből származik. A fénykép adományozója a Középületépítő Vállalat – Kreszán Albert – Koczka András – Kemecsei József.

Vízijáték díszkút (Fortepan CC BY-SA)

09.18. Péntek

121 éve ezen a napon, 1905. szeptember tizennyoladikán született Stockholmban Greta Garbo, a filmtörténet egyik legismertebb svéd színésznője. Eredeti neve Greta Lovisa Gustafsson volt. Pályafutását Svédországban kezdte, áruházi elárusítónőként dolgozott, majd modellkedni kezdett. 1922-ben Mauritz Stiller rendező figyelt fel rá, és ő adta neki a Garbo művésznevet – anyanyelvünkben köznevesült a művésznév. Húszévesen aratta első nagyobb sikerét, majd Németországban, később az Egyesült Államokban forgatott. Hamarosan Hollywood egyik legnagyobb sztárjává vált: rövid, mintegy tizenöt éves pályafutása során számos emlékezetes szerepet alakított. Játszotta többek között az Anna Karenina (1927, 1935), A végzet asszonya (1931), a Mata Hari (1931) és Krisztina királynő (1933) főszerepeit. Ernst Lubitsch rendezésében a Ninocskában (1939) a komoly, fegyelmezett komisszárnőből az élet örömeit felfedező nő válik; Garbo ebben a filmben nevetett először a vásznon. A forgatókönyvet Lengyel Menyhért írta. A második világháború alatt William Stephenson kémszervezetének munkáját segítette, Svédországban pedig kapcsolatait is felhasználta emberek beszervezésére. Harminchat évesen visszavonult a filmezéstől, következetesen kerülte a nyilvánosságot. Élete utolsó évtizedeit New Yorkban töltötte. 1990. április 15-én, 84 éves korában tüdőgyulladásban halt meg.

Borítókép: Portré (Fortepan CC BY-SA). A fénykép adományozója Vízkelety László.