ÉVFORDULÓ SOROZAT
Múltidéző: Ezen a Napon
Forum Hungaricum - 2026. október 26. 8:00
Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók október 26-30.
10.26. Hétfő
136 éve ezen a napon, 1890. október huszonhatodikán hunyt el Carlo Collodi olasz író, újságíró, humorista, a gyermekirodalom klasszikusa. 1826. november 24-én született Firenzében. Szegény családból származott, édesapja szakács, édesanyja varrónő volt. Carlo Lorenzini néven született; írói álneve, Collodi, édesanyja szülőfalujának nevét őrzi. Mozgalmas élete során részt vett az 1848-as olasz szabadságharcban, később politikai és szatirikus lapokat szerkesztett. Világhírű műve először folytatásokban látott napvilágot, majd 1883-ban Pinokkió kalandjai (Le avventure di Pinocchio) címmel könyv alakban jelent meg. Hőse Dzseppettó életre kelő fabábuja, aki viszontagságai után valódi kisfiúvá változik. Kalandjai során becsapják, kirabolják, börtönbe vetik, szamárrá változtatják, végül egy óriási tengeri szörny gyomrába is kerül. A groteszk, gyakran kegyetlen történet eredetileg ott ért véget, amikor Pinokkiót a rablók felakasztják. Collodi olvasói kérésére folytatta a történetet: a tündér megmenti Pinokkiót, aki végül igazi kisfiúvá válik. A történet számos filmes feldolgozást ihletett: a legismertebbek a Disney-stúdió filmje (1940), Luigi Comencini élőszereplős tévésorozata (1972) és Robert Zemeckis élőszereplős-animációs filmje (2022) – utóbbiban Tom Hanksszel Dzseppettó szerepében. Számos színpadi és bábszínházi feldolgozás, musical és kisopera is született a műből. A fából faragott, avagy Pinokkió a porondon című fénykép az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményéből származik.
A fából faragott, avagy Pinokkió a porondon (Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet – Budapest PDM)
10.27. Kedd
112 éve ezen a napon, 1914. október huszonhetedikén született Budapesten Bálint Endre Kossuth-díjas festő, grafikus, a magyar szürrealizmus kiemelkedő alakja. Az Iparművészeti Iskolában reklámgrafikát tanult (1930–1934), majd Vaszary János magániskolájában és Aba-Novák Vilmosnál folytatta tanulmányait. 1936-tól a szentendrei művészkörhöz csatlakozott, azonban korai képeinek többségét megsemmisítette. A második világháborúban származása miatt munkaszolgálatra kényszerült. 1947-ben Párizsban részt vett a második nemzetközi szürrealista kiállításon, majd 1957–1961 között ismét a francia fővárosban élt. 1947-es párizsi útját követően Bálint Endre képeit álomszerű, groteszk lények népesítették be, amint az Ördögök és koboldok (1948) és a Kecske horoggal (1950) című festményein is látható. Későbbi pályája során montázsokat, objekteket és könyvillusztrációkat készített, többek között Pilinszky János A nap születése (1974) című kötetét. Írásai és visszaemlékezései a korszak művészeti életének fontos forrásai. Bálint 1986. május 3-án hunyt el Budapesten.
10.28. Szerda
149 éve ezen a napon, 1877. október huszonnyolcadikán nyitották meg Budapest egyik legjelentősebb vasúti műemlékét, a Nyugati pályaudvart (nyitásakor: Budapesti pályaudvar). Helyén korábban az 1846-ban átadott, Pest és Vác közötti első magyar gőzüzemű vasútvonal végállomása, a Pesti indóház állt. A rohamosan növekvő vasúti forgalom és a Nagykörút kiépítése miatt új pályaudvarra volt szükség. Az épületet August de Serres osztrák építész tervezte, hatalmas vasszerkezetű csarnoka Gustave Eiffel párizsi irodájának közreműködésével készült. Különleges mérnöki megoldásként az új csarnokot a régi indóház köré építették, miközben a vonatforgalom zavartalanul folyt, és csak ezután bontották le a korábbi épületet. A 132 méter hosszú, üvegfalakkal határolt csarnok a korszak egyik legmodernebb vasúti létesítményének számított. Az épületben Ferenc József és Erzsébet királyné számára díszes királyi várót is kialakítottak. A Nyugati pályaudvar című fénykép forrása a Fortepan gyűjteménye, adományozója a Deutsche Fotothek / Brück und Sohn.
Nyugati pályaudvar (Fortepan CC BY-SA)
10.29. Csütörtök
10.30. Péntek
104 éve ezen a napon, 1922. október harmincadikán hunyt el Gárdonyi Géza író, újságíró, az Egri csillagok szerzője. 1863. augusztus 3-án született Agárdpusztán. Tanulmányait az egri tanítóképzőben végezte. Később újságíróként és szerkesztőként dolgozott. Budapesti lapokban novellákat és verseket jelentetett meg. 1897-ben édesanyjával Egerbe költözött, ahol élete végéig visszavonultan élt. 1910-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1920-tól tiszteletbeli tagjává választotta. Az én falum (1898–1900) című novellafüzérében a vidéki emberek mindennapjait mutatta be. A magyar irodalom egyik meghatározó műve az Egri csillagok című történelmi regénye (1901). A regényt számos nyelvre lefordították, Várkonyi Zoltán 1968-ban legendás filmet rendezett belőle. Gárdonyi további történelmi regényeiben, mint A láthatatlan ember (1902) és az Isten rabjai (1908) az emberi sorsok és egyéni érzelmek is nagy hangsúllyal jelennek meg. Gárdonyi Géza 59 évesen, 1922. október 30-án hunyt el. Halála után került elő Titkosnapló című kézirata, amelyet saját titkosírásával, „tibetűivel” jegyzett le. Egerben, a vár Bebek-bástyáján temették el. Sírján ma is olvasható az általa választott felirat: „Csak a teste”.
Borítókép: Révhelyi Elemér képei. Festetics kastély, Helikon Könyvtár (Kuny Domokos Múzeum – Tata CC BY)