Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2024. szeptember 23. 7:00

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók szeptember 23-27.

09.23. Hétfő

141 évvel ezelőtt, 1883. szeptember huszonharmadikán született a híres vendéglős, Gundel Károly, akinek városligeti étterme a mai napig a nevét viseli, és viselte is töretlenül 1910-től kezdve, túlélve a történelem viharos időszakait. Gundel Károly a kereskedelmi iskolát követően több európai országban tanulta a vendéglátós mesterséget, majd a Nemzetközi Vasúti Hálókocsi Társaság csorba-tavi és tátralomnici telepének titkára, majd igazgatója lett. Későbbi feleségét, Blasutigh Margitot is itt ismerte meg, akitől 12 gyermeke született. 1910-ben vette át az idős Wampetics Ferenctől a városligeti vendéglő üzemeltetését, amivel később komoly hazai és nemzetközi gasztronómiai elismertséget szerzett.

Gundel 1920-25 között a Royal Szálló, 1927-től a Gellért Szálló éttermeinek is bérlője és üzemeltetője volt, mindemellett gasztronómiai szakkönyveket is megjelentetett, valamint az 1939-es New York-i világkiállítás magyar pavilonjának hivatalos éttermét is ő vezette, ami a szintén hatalmas szakmai elismerést hozott neki. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum számos fotót és dokumentumot őriz a híres vendéglősről, családjáról és étterméről; az alábbi felvételt, ahogy azt láthatjuk is, éppen ő készítette magáról.

09.24. Kedd

110 éve, 1914. szeptember huszonnegyedikén született Fónay Márta Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész Vácott. Kereskedelmi iskolába járt, majd 15 évesen felvételt nyert a Rádióélet című újság szerkesztőségébe, aminek irodája a Rákóczi úton volt, szemben a Színművészeti Akadémiával; Fónay az ablakból nézte a hallgatókat, majd maga is jelentkezett Ódry Árpádnál. Fel is vették a filmszínészi tanszékre, de végül színésztagozaton végzett 1935-ben, majd a Magyar Színházhoz szerződött.

Karaktere miatt pályafutása 40 éve során főleg a temperamentumos komika szerepét osztották rá, de mind filmen, mind színpadon igen közkedvelt volt, sikereket ért el. 1950-től 1964-ig a Nemzeti Színház társulati tagja volt. Az alábbi felvétel 1962-ben, a Nemzeti kamaraszínházaként működő Katona József Színházban készült; Törőcsik Marival és Somogyi Erzsivel látható az A nagy mutatvány című darab egyik jelenetében. 1964-ben az Operettszínházhoz szerződött, 1975-ben innen nyugdíjazták. Kikerült az érdeklődés középpontjából, kisebb epizódszerepeket és fellépéseket még vállalt tévéműsorokban, például a Szeszélyes évszakokban, szilveszteri kabarékban. 1994-ben, nyolcvanadik születésnapja után nem sokkal hunyt el Budapesten.

09.25. Szerda

45 évvel ezelőtt, 1979. szeptember huszonötödikén hunyt el balesetben, otthonától nem messze, az akkor 70 éves Ignácz Rózsa író, műfordító, színművész. Első írását Benedek Elek közölte a Cimborában még 1925-ben. 1931-ben végzett a színiakadémián, majd a Nemzeti Színház társulati tagja lett, egészen 1939-ig. A következő évben a Színházi Magazin párizsi tudósítójaként működött. A negyvenes években lektorként a fővárosi Kiadónál, szerkesztőként a Református Életnél dolgozott, majd 10 év kényszerhallgatás után csak 1957-ben jelentek meg elbeszélései. Könyveiben az erdélyi magyarság történelmi viszontagságairól írt, de megírta Laborfalvy Róza életregényét, román nyelvből készített maradandó fordításokat. A  Cseh Gusztáv által készített könyvjegyén természetesen megjelennek azok a dolgok, amik őt jellemzik: a színházi maszkok, a toll, és talán szülővárosa, Kovászna falai.

09.26. Csütörtök

1945. szeptember huszonhatodikán hunyt el Bartók Béla New York-ban, életének 64. évében, hosszan tartó betegség után. A huszadik század egyik legjelentősebb zeneszerzője volt, művészete és tudományos munkája egyetemes kultúránk fontos része.

Zenész-zeneszerető családban nevelkedett, 1899-től a Zeneakadémián tanult, zongora és zeneszerzés szakot végzett. 1905-től rendszeres népzenegyűjtésbe kezd, amiben sok segítséget jelentettek számára Kodály tanácsai, egy évvel később adták ki a húsz feldolgozást tartalmazó Magyar népdalokat. Ők ketten alapozták meg a hazai népzenegyűjtést, illetve Bartók a nemzetiségi gyűjtésekkel az összehasonlító zenefolklórt.

1907-től zongoratanára, Thomán István helyére került a Zeneakadémiára, bár szívesebben foglalkozott volna népzenei gyűjtéssel, 1934-ig, a Magyar Tudományos Akadémiára való áthelyezéséig alapvetően a zongoratanítással foglalkozott, miközben természetesen megszülettek olyan munkái, mint a Kékszakálló herceg vára, A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin, zenekari művei, szonátai, és 1926-tól elkezdett dolgozni a 6 kötetes, 153 progresszív darabot tartalmazó Mikrokozmoszon, ami 1939-ben jelent meg.

A két világháború között bekapcsolódott a háború után újjáéledő európai zenei életbe, rendszeressé váltak koncertútjai. A második világháború kezdetétől gondolkodott a kivándorláson, végül 1940 októberében New Yorkba utazott, bár tervezte, hogy idővel hazatér, az már sajnos nem következett be. Temetésén összesen tízen voltak jelen, ám az egész ország tisztelettel figyelte, amikor fiai 1988-ban földi maradványai hazaszállíttatták és a Farkasréti temetőben örök nyugalomra helyezték.

09.27. Péntek

140 évvel ezelőtt, 1884. szeptember huszomhetedikén nyitott meg ünnepélyes keretek között az Operaház – vagyis akkor teljes nevén a Magyar Királyi Operaház. A megnyitón természetesen Ferenc József is jelen volt, a díszelőadáson a Bánk bán első felvonását, Hunyadi László nyitányát és Lohengrin első felvonását adták elő, Erkel Ferenc vezényelt, aki az intézmény főzeneigazgatója is volt egyben. A megnyitóra odagyűlt tömeg annyira kíváncsi volt, és nem csak az előkelőségek bevonulására, hogy még a rendőrkordont is áttörték és benyomultak az előtérbe, amit időbe tellett kiüríteni.

A következő években az Opera pénzügyi és művészetpolitikai problémákkal küszködött, amit tovább erősített az is, hogy nem volt a városban elegendő érdeklődő, fizetőképes közönség az intézmény fenntartásához, pedig éppen a korábban felmerült igényekre válaszul építették fel a Nemzeti Színháztól elkülönülő Operaházat. Az első aranykort a megnyitás utáni negyedik évben, az akkor mindössze 28 éves Gustav Mahler hozta meg, akit Európa legmodernebbnek számító dalszínházának művészeti igazgatói és vezető karnagyi pozíciójára szerződtettek.

Az Országos Színháztörténeti Múzeum természetesen számos dokumentumot őriz az Operaház elmúlt 135 évéből, ezek közül többet adatbázisunkban is elérhetnek, a legrégebbi például (az Excelisor műsorfüzete) 1887-ből való, és Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet jóvoltából tekinthető meg.

Borítókép: Fotelben olvasó férfi (Fortepan CC BY-SA) A fénykép adományozója Róna Annamária.