Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2025. január 6. 7:00

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók január 6-10.

01.06. Hétfő

258 évvel ezelőtt, 1766. január hatodikán született Fazekas Mihály magyar író, költő, botanikus, a Ludas Matyi írója, a debreceni Füvészkert tervezője. Apja jómódú gyógykovács és állatorvos volt. Fazekas 1779-ben fejezte be a gimnázium 6. osztályát. Ezután apja – aki tudományos pályára szánta – a híres debreceni kollégiumban taníttatta tovább. 1782. április 16-án beállt közhuszárnak. Az I. Császárhuszár-ezredben évekig szolgált önkéntes közlegényként Galíciában. Tizennégy esztendeig katonáskodott, 1792-ben hosszabb szabadságát töltötte Debrecenben, valószínűleg ekkor ismerkedett meg Csokonai Vitéz Mihállyal. 1793−96-ban részt vett a francia háborúban, s a napóleoni hadjáratok során eljutott Franciaországba, Dél-Németalföldre, Hollandiába, Németországba. Hazatérése után visszavonult a szüleitől örökölt házba, kertészkedett és gazdálkodott, tudománynak és az irodalomnak élt. A debreceni szellemi élet központi alakjaként, Csokonai mellett Kazinczy Ferenccel is jó barátságban volt. Az 1804-ben megírt fő műve, a Ludas Matyi, amely hexameteres formában írt verses elbeszélés. 1807-ben  Diószegi Sámuellel közösen kiadta a magyar növénytani irodalom egyik legjelentősebb alkotását, a Magyar Füvészkönyvet. Ez volt az első magyar nyelvű tudományos botanikai rendszerezés és növényhatározó. 1819-ben indította útjára a babonáknak hódoló jövendőmondó könyvek helyett a szépirodalmi és ismeretterjesztő olvasmányokat közlő Debreceni Magyar Kalendáriumot. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, 62 évesen tüdőgyulladásban halt meg. Szobrát a debreceni Medgyessy sétányon állították fel, Rácz Edit alkotása.

01.07. Kedd

155 éve, 1870. január hetedikén hunyt el Kliegl József polihisztor, a nyomdai szedőgép feltalálója. A XIX. század egyik legizgalmasabb egyénisége volt, aki zseniális elgondolásaival, technikai újításaival és – színes álmaival megelőzte korát. Baján született 1795 karácsonyának első napján. Már gyermekkorában felfigyeltek ügyességére és művészi tehetségére. 1822-23-ban, majd 1828-ban a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. Később Pesten csendéleteket és miniatűr portrékat festett. Katonaévei leszolgálása után egy ideig portrékat festett, ugyanakkor pedig sokat törte a fejét új gépek szerkesztésén, régiek fejlesztésén. Európában ekkoriban tetőzött az ipari forradalom első hulláma, ennek a forrongásnak volt hazai viszonylatban az egyik legjelentősebb munkása. Első ötletei közé tartozott egy búvárhajó és egy számológép elve.  1835-ben Kliegl hihetetlenül korszerű szedőgépet alkotott: ennek rendszere és működési elve hasonló a mai nyomdai szedőgépekhez. A különbség az volt, hogy a hasábsort nem matricákkal öntötték ki ólomból. Kliegl gépében a szedés mechanikusan történt, a billentyűvel leütött betűket a gép egymás mellé helyezte. 1840-ben  a pozsonyi országgyűlésen mutatta be. 1859-ben aratógépet konstruált gyalog- és vonóerőre, s végül olyan készüléket, amely zongorán lejátszott műveket kottába rögzítette. Bár sok különleges találmányt megálmodott, legtöbbje csak a modellekig jutott el. Nekrológját a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár feltöltésében, itt olvashatják.

01.08. Szerda

1908. január nyolcadikán született szentegyedi és czegei gróf Wass Albert kétszeres Baumgarten-díjas erdélyi magyar író és költő. Iskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban végezte, utána a debreceni gazdasági akadémiát, majd a hohenheimi erdészeti egyetemetre járt, itt erdőmérnöki diplomát kapott. Első verses füzete a kolozsvári Minerva kiadásában jelent meg 1928-ban Virágtemetés cím alatt. 1930-ban egy újabb versfüzetét adta ki a Minerva, címe Fenyő a hegytetőn volt. Első regénye 1935-ben jelent meg Farkasverem címmel. Harcolt a második világháborúban, a román népbíróság 1946. márciusában távollétében, halálra ítélte Wass Albertet, mivel 1940. szeptember 23-án Észak-Erdélybe bevonuló magyar katonák állítólagosan az ő parancsára hat románt legyilkoltak.  1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Az emigrációban készültek a legsikeresebb művei: az Erdély természeti szépségét, gazdagságát, adottságait éltető Funtineli boszorkány (1959)  és Adjátok vissza a hegyeimet (1949), valamint a Kard és kasza (1974), amelyben több generáción keresztül tekinti át a magyar történelmet saját ősi nemzetségének történetén szűrve, 1050-től egészen a jelenkorig. 90 éves korában, 1998. február 17.-én hunyt el. Magyarországon csak halála után fedezték fel az erdélyi magyar irodalom mesterét. Emlékműve számos városban, így Szendrő város főterén is megtalálható.

01.09. Csütörtök

147 évvel ezelőtt, 1878. január kilencedikén született Rudnay Gyula magyar festőművész, grafikus, főiskolai tanár; a bajai művésztelep megalapítója, a 20. századi festészet egyik legnagyobb hatású mestere. Rudnay Gyula gyermekéveit Pelsőcön, Salgótarjánban, Rudabányán, Miskolcon, Bejében és Tornaalján töltötte. Festői elhivatottsága már gyermekkorában jelentkezett, sokat és nagy örömmel rajzolt, filléreit kuporgatta, hogy olajfestéket vásárolhasson. 1893-94 között a budapesti Iparművészeti Iskola hallgatója volt. 1895-1902-ig Münchenben Hollósy Simon szabad iskolájában tanult. Rövid tanulmányúton eljutott Rómába és Párizsba. A párizsi tanulmányútja során ismerkedett meg Pásztor János szobrászművésszel és kötött vele életre szóló barátságot.  Rudnay első kiállítását is közösen rendezték a Párizsi Nagyáruház Lotz termében. 1919-ben látogatott először a Somogy megyei Bábonyba, melyet később rendszeres nyári tartózkodásaival amolyan második otthonának tekintett. A falusi atmoszféra számos alkotását ihlettte, mint azt az alábbi “Bábonyi táj” című képén láthatjuk a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum közreműködésében.

1922-től három évtizeden át a Képzőművészeti Főiskola tanára, négy évig a főiskola rektora is volt.  1924-ben Bécsben, 1925-ben Genovában díjnyertes kiállításokat rendezett. 1947-1953 között Baján élt, ahol művésztelepet alapított, s megszervezte a „Népi Festőakadémiát”. 1948-ban „Pro Arte”, 1949-ben Kossuth-díj elismerésben részesült. 1957. január 4-én Budapesten hunyt el, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomba.

01.10. Péntek

1891. január tizedikén született Karácsony Sándor pedagógiai, filozófiai író, egyetemi tanár. A gimnáziumot a Debreceni Református Kollégiumban végezte. Már diákévei alatt vonzotta a pedagógus pálya,  érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója lett magyar-német szakon. Tisztként szolgált az első világháborúban. 1914. november 20-án olyan súlyosan megsebesült, hogy egész életében két mankóval, illetve két bottal kellett járnia. 1919 nyár elején Pestre került, ahol a Közoktatási Népbizottságon tantervi munkálatokat végzett Nagy László mellett. 1919 decemberében megismerkedett Megyercsy Bélával, aki bevonta a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) munkájába, amely egy protestáns, vallásos ifjúsági egyesület. A KIE serdülő foglalkozásaiból nőtt ki a magyarországi cserkészet. A debreceni Déri Múzeum felvételén diákok kötében láthatjuk.

Karácsony Sándor 1927. szeptember 1-jével kezdte meg tudományos munkásságát a Magyar Tudományos Akadémián. A magyar etimológiai szótárat szerkesztő bizottságba került. 1934 és 1942 között Debrecenben, – mint magántanár – minden szemeszterben népes hallgatóság előtt tartja előadásait. Karácsony Sándor csakhamar országos hírű cserkészvezető lett, nyolc évig töltötte be a Magyar Cserkészszövetség társelnöki pozícióját. Ezután az 1946. augusztus 22-én megalakult a Magyar Cserkészfiúk Szövetség, majd a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) elnökévé választották. Az 1948-ban bekövetkezett politikai változások miatt végül lemondott a betöltött tisztségekről, utolsó éveiben gyakran tartózkodott Földesen és balatonakarattyai nyaralójában. 1952. február 23-án, Budapesten hunyt el.

Borítókép: Fotelben olvasó férfi (Fortepan CC BY-SA) A fénykép adományozója Róna Annamária.