Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2024. július 15. 7:00

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók július 15-19.

07.15. Hétfő

124 évvel ezelőtt 1900. július tizenötödikén született Passuth László író, műfordító Budapesten. 1901-ben a család Kolozsvárra költözött, Passuth itt végezte középiskoláit, majd 1920-ban visszaköltözött Budapestre. A szegedi egyetemen szerzett jogi diplomát. 1950-ig banktiszviselőként dolgozott, majd 1960-ig szakfordítóként működött az Országos Fordító Irodánál. 1945-ben a Magyar PEN Club főtitkárává választották, ezt a tisztséget 1960-ig meg is tartotta, bár 1948-57 között csak formálisan, mivel ’48-ban kizárták a Magyar Írók Szövetségéből. 1956-ig csak fordításai jelenhettek meg, azt követően visszatérhetett ugyan az irodalmi életbe, de csupán a „tűrt” kategóriában. Művei a húszas évektől több folyóiratban is megjelentek. Első regénye, az Eurázia 1937-ben jelent meg, első nagy sikere, az Esőisten siratja Mexikót 1939-ben.

07.16. Kedd

1920. július tizenhatodikán hunyt el Benczúr Gyula festőművész, a magyar akadémikus történeti festészet kiemelkedő alakja, ő festette a Szent István bazilikában található Nagyboldogasszony-oltárt. Monumentális történeti kompozícióit könnyen felismerhetjük, híres személyeket ábrázoló portréi közül talán a Ferenc József császár és király arcképe című alkotása a leginkább ismert, más történelmi témát feldolgozó festményeit is számtalanszor láthattuk már illusztrációként. Benczúr Gyula műveinek reprodukciói megtekinthetők A Magyar Nemzeti Galéria által 1987-ben, magángyűjteményből vásárolt Reprodukciós Gyűjteményben.

07.17. Szerda

1925. július tizenhhetedikén született Nagy László eredetileg képzőművésznek készült, és a Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként jelentek meg első versei egy diákújságban, majd 1947-ben a Valóság folyóiratban. Egy évvel később döntötte el, költő lesz: magyar-szociológia-filozófia szakon, majd orosz nyelvszakon folytatta tanulmányait, hogy Szergej Jeszenyint fordíthasson. 1953-57 között a Kisdobos szerkesztője, majd 1959-től az Élet és irodalom képszerkesztője és főmunkatársa volt, egészen 1978-ban bekövetkezett haláláig.
A hatvanas-hetvenes években minden költői ambíciókkal rendelkező fiatal „nagylászlóul” szeretett volna írni. Háromszor is neki ítélték a József Attila-díjat, munkásságát 1966-ban Kossuth-díjjal is jutalmazták. Síremléke, mely Szervátiusz Tibor alkotása, a budapesti Farkasréti temetőben található.

07.18. Csütörtök

„Én egész munkásságomban csak meggyőződésem szavára hallgattam, nem törekedtem váratlan újszerűségekre, ezért – tudom –, hogy munkáimat manapság sokan érdektelennek, problémamentesnek tartják. Mégis remélem, hogy száz év múlva, vagy talán még később, ha a mai idők művészete már áttekinthető képet fog nyújtani, ha a pillanat divatja és sikere feledésbe merül, néhány munkám elnyeri majd megérdemelt helyét a 20. század művészettörténetében, és hírt fog adni a kései utódoknak arról, hogy éltem és művész voltam.”

1948. július tizennyolcadikán hunyt el Telcs Ede, szobrász, éremművész írta a fenti sorokat naplójába 1947-ben. Kiváló formaérzékű szobrász volt. Bár 15 évesen feladta budapesti épületszobrász tanulmányait, 1888-ban mégis bejelentkezetett Edmund von Hoffmann szobrász bécsi műtermébe; ő fedezte fel a 16 éves Telcs tehetségét, akit az Akadémiára is felvett. Gaspar Clemens von Zumbuschnak mesteriskolájában már elsőévesként elnyerte a legnagyobb díjat mitológia szoborcsoportjával, amivel Antwerpenben ezüstérmet is nyert. Itthon ugyanezzel, valamint Góliát című a szobrával debütált, 23 évesen telepedett le Budapesten – az előbbit Ferenc József, az utóbbit az állam vásárolta meg tőle.
Első házasságából három, másodikból két gyermeke született. Az első világháborúba betegsége miatt nem kellett bevonulnia – Kosztolányi már a nekrológját is megírta. A háború után két évig Hollandiában élt, ahol egy barátja ezüstműves gyárának művészeti vezetője volt.

Hazatérése után az Alkotás utca 41. szám alatti új műtermében folytatta munkásságát, itt készítette el Hubay Jenő (1858-1937) hegedűművész, zeneszerző síremlékét. A második világháború alatt viselte a sárga csillagot, de mentesítő iratot kapott, Budapest ostromát egy pesti svéd házban élte túl, a harcok befejezését követően visszatért műtermébe, megmaradt alkotásait szülővárosának, Bajának ajánlotta.

07.19. Péntek

140 évvel ezelőtt, július tizenkilencedikén született Móra Ferenc író, újságíró, muzeológus Kiskunfélegyházán, szegényparaszti családban. Tanulmányait nehéz körülmények között végezte, ennek ellenére földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett Budapesten, majd Felsőlövőn tanított egy évig segédtanárként. Innen került a Szegedi Naplóhoz, ahol később, 1913-19 között főszerkesztőként dolgozott, majd haláláig állandó munkatársa maradt. A Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota könyvtárosa volt 1904-től, régészetre szakosodott, ásatásokat is végzett, 1917-től a múzeum igazgatója lett. Cikkei és tárcái a Délmagyarország, a Világ és a Magyar Hírlap hasábjain is megjelentek, utóbbinak főmunkatársa is volt egészen haláláig.

Borítókép: Fotelben olvasó férfi (Fortepan CC BY-SA) A fénykép adományozója Róna Annamária.