Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2025. február 3. 7:00

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók február 3-7.

02.03. Hétfő

155 évvel ezelőtt, 1870. február haramadikán született Hegedűs Gyula magyar színész, kormányfőtanácsos. Hegedűs volt a naturalista színjátszó stílus egyik legnagyobb alakja, szerepeit gondos aprólékossággal, hiteles, realista vonásokkal építette fel, életszerű játéka minden szerepkörben jól érvényesült.

1889-ben lépett először színpadra Keresztély Jánosné vándor társulatánál, majd Paulay Ede felvette a színitanodába, 1891-től több város társulatában is megfordult, majd 1894-ben a Ditrói Mór vezette kolozsvári színház tagja lett, majd ugyancsak Ditrói az 1896-ban megnyíló Vígszínházhoz is szerződtette, ahol kisebb megszakításokkal ugyan, de élete végéig játszott. Hegedűs 1906-ban a Színiakadémián, a következő évtől a Zeneakadémián tanított, 1917-től a Budapesti Színészek Szövetségének elnöke, melynek azóta is örökös tiszteletbeli elnöke. Híres aforizmáját a Budapesti Történeti Múzeum feltöltésében olvashatják: „Különös! Én néha sírok, mikor a közönség nevet. A Közönség mindig nevet, ha én sírok.”

02.04. Kedd

85 évvel ezelőtt, 1940. február negyedikén született Kocsis Imre Munkácsy-díjas festő, grafikus és egyetemi tanár Makón. 1959-66 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Kádár György és Kmetty János is a mesterei voltak, 1968-tól már tanársegédként dolgozik ugyanitt, majd 1991-től tanszékvezető. 1977-90 között szervezője a Makói Grafikai Művésztelepnek. Kocsis Imre 75 évesen, 2015. március 28-án hunyt el Szentendrén

Kocsis számos műfajban kipróbálta magát, a grafikán és a festészeten kívül foglalkozott még mozaikkal, kerámiával, üvegablakokkal, falplasztikákkal, fotótechnikával és kertművészettel is, munkásságában megjelenik a pop-art, a realizmus és a hiperrealizmus. Ez látható alábbi litográfiáján is.

02.05. Szerda

165 évvel ezelőtt 1860. február ötödikén született Kner Izidor nyomdász, könyvkiadó, a magyar művészi könyvtervezés, könyvnyomtatás kiemelkedő alakja és úttörője. Sokévnyi tanonckodás után 1882-ben nyitotta meg saját nyomdáját szülővárosában, Gyomán. Egyetlen nyomdagépe nem tartozott a legjobbak közé, ám kiadványai tipográfiai igényességüknek köszönhetően kimagaslottak más nyomdák termékei közül. Igényességre törekvő fejlesztései tették egyre sikeresebbé: az egyik ilyen a szabványosítás és a minőségbiztosítás volt, 1892-ben még csak 170, néhány év múlva viszont már több mint ezer különféle nyomtatványt gyártott, 265 oldalas Közigazgatási Mintatárat adott ki, az ország legtöbb megyéje és városa állandó megrendelője volt. A nyomdából a könyvművészet klasszikus alkotásai mellett a kor ízlésének megfelelő díszes báli meghívók kerültek ki – például a Budapesti Történeti Múzeum alább is látható meghívója –, ezek az aprónyomtatványok Röpke Lapok címmel mintakönyvben is megjelentek.

Kner volt az első nyomdatulajdonos, aki tudatosan foglalkoztatott grafikusokat, kalligráfusokat és kiadványtervezőket – mindezzel tipográfiai forradalmat indítva a szakmában. Rendkívül becsületes munkáltatónak számított, a nyomda munkatársai mind pályázat útján kaptak állást, a versenytársakhoz képest magasabb volt a bérszínvonal, bevezette először a 9, majd a 8 és fél órás munkanapot, valamint az egy hetes fizetett nyári szabadságot. 1914-re a 150 fős Kner-nyomda a kontinens egyik legjobbjának számított, amit a lipcsei világkiállításon aranyéremmel is díjaztak.

02.06. Csütörtök

130 éve, 1895. február hatodikán született Nagyenyeden Dési Huber István grafikus, festőművész. Apja német kisiparos volt, anyja nemesi családból származott, de korán meghalt, apja pedig csődbe jutott, így a fiatal Dési Huber nem tudta folytatni tanulmányait, a fővárosban élt nyolc évig, ahol alkalmi munkákból tartott el magát. Az első világháború idején önkéntesként bevonult, majd tüdőbaja miatt leszerelték. Erdélyben maradt, Désen rajziskolába járt, apja műhelyében arany- és ezüstművességgel foglalkozott, 1921-ben a dr. Polgár-féle ezüstárugyárban helyezkedett el Budapesten, és itt folytatta művészeti tanulmányait. 1924-27 között Olaszországban élt és dolgozott, hazatérését követően a KÚT tagja lett, majd illegális kommunista mozgalomban tevékenykedett, 1934-ben egy sarló-kalapács motívumot tartalmazó műve miatt letartóztatták. A harmincas években többször szanatóriumba vonult, tüdőplasztikai műtéten is átesett. 1937-től Rákospalotán élt, 1944. február 25-én hunyt el. Művészetére kezdetben a kubizmus, majd az expresszionizmus jellemző, összekötője volt a Derkovits-féle expresszionizmus és az alföldi iskola expresszív realizmusa között. Ez a stílus tetten érhető Déli Pihenő című képén, a keszthelyi Balatoni Múzeum felvételén.

02.07. Péntek

105 évvel ezelőtt 1920. február hetedikén született Záhonyban Dr. Béres József, Széchenyi-díjas kutató, a Béres Csepp feltalálója. Gyári munkásként indult, majd kertészetet tanult Kecskeméten. 1941-ben bevonult, levelező tanulóként folytatta középiskolai tanulmányait, de frontszolgálatra került, így azok félbemaradtak. 1945-ben tért haza, sebesülései miatt bal válla és karja megbénult. 1947-ben megházasodott, a következő évben leérettségizett, Záhonyban szövetkezeti ügyvezetőkén, Nyírmadán építőmunkásként dolgozott. 1954-től a kisvárdai Állami Mezőgazdasági Gépállomás laboratóriumát vezette, ezalatt a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanult agrármérnökként, 1965-ben, 45 évesen diplomázott, 1968-ban pedig Summa cum laude doktori címet szerzett agrobiokémiából és élettanból.

1972-ben alkotta meg híres humángyógyászati készítményét, a Béres Cseppet, ami heves indulatokat váltott ki mind szakmai, mind politikai körökben, Bérest börtönnel fenyegették, kuruzslással vádolták. 1976-ban a Herbária mégis forgalmazni kezdte a cseppeket, amire csak 1989-ben jött létre külön részvénytársaság. 2000-ben nyilvánították hivatalosan is gyógyszerré a készítményt, ami 2013-ban a Hungarikumok Gyűjteményébe is felvételt nyert. Béres József 2006-ban, 86 éves korában, rövid betegség után elhunyt. A Béres termékeket 1996 óta Szolnokon állítják elő, a tisztelet jeléül 2009-ben sétányt neveztek el Béres Józsefről, 2012-ben pedig felavatták a Csepp-parkot, ahol a Béres-kút is áll – a köztéri mű Miklya Gábor alkotása, ez látható alább, a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár által feltöltött alábbi felvételen.

Borítókép: Fotelben olvasó férfi (Fortepan CC BY-SA) A fénykép adományozója Róna Annamária.