Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2025. február 10. 7:00

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók február 10-14.

02.10. Hétfő

215 éve, 1810. február tizedikén született a magyar biedermeier festészet kiváló mestere, Barabás Miklós – pontosabban, amit biztosan tudunk, hogy ezen a napon keresztelték meg. A festőként és grafikusként tevékenykedő Barabás a 19. század szinte minden jelentős alakjáról, politikusokról, művészekről, grófokról és grófnékról készített portrét, kiváló jellemábrázoló képessége jól megfigyelhető ezen alkotásain.

Portrék mellett zsánerképeket, tájképeket is készített, az alföldi táj különösen nagy hatással volt rá. Az 1850-es 1860-as évektől, a biedermeier szárnyalásának végé fele egyre kevesebb megrendelést kapott, így oltárképfestéssel és fényképezéssel kezdett el foglalkozni.

A Képzőművészeti Társulat 1859-es megalakításának kezdeményezőjeként, majd 1862-től haláláig elnökeként behatóan foglalkozott a művészet elméleti kérdéseivel is, mely tevékenységének köszönhetően a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Festészete nem mérhető a nyugati kortársak fejlettebb stílusához, ugyanakkor munkássága fontos képet ad számunkra a 19. századi nemzeti múltunkról.

02.11. Kedd

1924. február tizenegyedikén született Horváth József, készeres Jászai Mari-díjas színész, Kossuth-díjas Kiváló művész. 1955-ben végzett a Színművészeti Főiskolán, majd közel 30 évig a Nemzeti Színház társulati tagja volt. Az alábbi előadásfotó is ez idő alatt készült, 1963-ban, Arisztophanész: Béke, avagy a kútba dugott leányzó című darabban, mellette, bal oldalon, Szirtes Ádám látható. 1982-ben az éppen alakuló Katona József Színház társulatához csatlakozott, melynek később örökös tagja lett. Horváth a színház mellett számos filmben és televíziós produkcióban is szerepet vállalt. Hosszantartó betegsége után, 2004-ben, 81 éves korában hunyt el Budapesten.

02.12. Szerda

74 évvel ezelőtt, 1951. február tieznkettedikén reggel, a Stromfeld Aurél utcai villában, Germán Tibor a megszokott C-vitamin helyett halálos adag morfiumot adott be magának és mindennél jobban szeretett feleségének, Bajor Gizinek. Mindketten meghaltak, a boncoláskor kiderült, hogy agykéregsorvadásban szenvedett, azt képzelte, felesége el fogja veszíteni hallását, ettől való félelmében ölte meg magukat. Gobbi Hilda így emlékezett meg Közelben című önéletírásában a gyászszertartásról: „Bajor Gizit a Nemzeti Színház előcsarnokából kísértük utolsó útjára a Farkasréti temetőbe – talán csak gyermekkoromban, úrnapi körmeneten láttam ennyi virágot hullani az útra, mint Bajor koporsója elé. Ibolya borította a Rákóczi utat.” Gobbi volt, aki kezdeményezte, hogy a Bajor-villában színészmúzeum létesüljön, ami a következő évben, 1952. február 12-én megnyitott – az esemény meghívóját Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet  őrzi, a villa lépcsőjén a legendás színésznőt láthatjuk.

02.13.Csütörtök

160 évvel ezelőt, 1865. február tizenharmadikán született Csók István, kétszeres Kossuth-díjas magyar festő, kiváló művész. 1882-ben Budapesten, a Mintarajziskolában kezdte tanulmányait Székely Bertalan, Lotz Károly tanítványaként, majd felvételt nyert a müncheni Képzőművészeti Akadémia festészeti osztályára. Bastien-Lepage művei hatottak rá. Korai képe, az Úrvacsora c. Párizsban aranyérmet, Bécsben állami nagy aranyérmet nyert 1894-ben. Festészete egyre jobban közelebb került a posztimpresszionisták festészetéhez. A benyomás eleven rögzítése, tájat, tárgyakat egybefoglaló látása egyéni módon és magas színvonalon jelenik meg. Stílusjegyeit ebből a korszakból az alábbi, Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum képzőművészeti gyűjteményében található Bodzafa című festménye is jól mutatja.

Tájképei, dekoratív virágcsendéletei mellett külön ki kell emelni kiváló emberábrázoló készségét. Arcképein mindig nagyon életteljesen és leplezetlen őszinteséggel juttatta érvényre a modell jellemző tulajdonságait. Főiskolai tanárként a nagybányai művésztelep festői tanulságainak következetes oktatásával fontos szerepet töltött be, maga is több nyarat a nagybányaiakkal töltött még fiatal művészként (1897-1901 között). Munkásságát kétszer, 1948-ban, és 1952-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Egyike volt azon kevés számú nem olasz művésznek, akinek önarcképét az Uffizi-képtár kitüntetésképpen gyűjteményében kifüggesztette. Élete vége felé egyre romlott a látása, így kényszerűségből kénytelen volt letenni az ecsetet. Kilencvenhetedik születésnapja előtt pár nappal, 1961. február 1-jén hunyt el, feleségével közös sírja a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben található.

02.14. Péntek

145 évvel ezelőtt, 1880. február tizennegyedikén született Lux Kálmán, Ybl-díjas építész, aki restaurátorként számos épület helyreállításán dolgozott, többek között a vajdahunyadi vár, a selmecbányai óvár, a kecskeméti római katolikus nagytemplom és a budapesti Belvárosi plébániatemplom felújítása is a nevéhez fűződik. Építészként több bérház, középület, valamint a gellérthegyi Sziklatemplom és a lillafüredi Palotaszálló megépülését köszönhetjük neki – utóbbira fő műveként is tekinthetünk. A neoreneszánsz stílusú Palotaszálló 1925 és 1929 között épült a Hámori-tó partján, három völgy találkozásánál. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum felvételén is látható, hogy az építkezés jelentős tereprendezést igényelt, aminek során a Szinva vízesését és az Anna-barlang bejáratát is áthelyezték. A szálló 1930. június 5-én nyitott meg, az első vendégeket különvonattal szállították Budapestről, a hivatalos nyitóünnepség három nappal később, 8-án, pünkösdvasárnap volt. 1945-ig főleg az éppen aktuális elit tagjai szálltak meg itt, és részben itt forgatták az 1934-es Meseautót is. A második világháború alatt német, majd orosz katonák lakták, az ötvenes évektől SZOT-üdülő lett.

Borítókép: Fotelben olvasó férfi (Fortepan CC BY-SA) A fénykép adományozója Róna Annamária.