Múltidéző: Ezen a Napon

Gönczi László - 2025. február 24. 7:00

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók február 24-28.

02.24. Hétfő

175 évvel ezelőtt, 1850. február huszonnegyedikén született Ászáron Jászai Mari, a Nemzeti Színház nagyasszonya, a magyar színjátszás kiemelkedő egyénisége, legnagyobb tragikája. Édesanyja korán elhunyt, apja és mostohája igen rosszul bánt vele és másik hét testvérével, Mari ötévesen elkerült a családtól, szolgáló lett belőle, az elemi iskolát Győrben végezte, miközben egy úriház cselédje volt, később Pesten és Bécsben szolgált, majd a königgrätzi csatában volt markotányosnő. 1866-ban statisztaként szerepelt Hubay Gusztáv társulatában, majd Budán és Kolozsváron játszott. Még budai tartózkodása alatt ismerkedett meg első és egyben utolsó férjével, Kassai Vidorral, akitől két év után elvált. 1872-ben, Laborfalvi Róza utódaként lett a Nemzeti Színház tagja, amelyhez haláláig hűséges volt: 1901-ben a színház örökös tagja lett, majd 1922-ben a Nemzeti színpadán ünnepelték színészetének ötvenéves jubileumát is. Őstehetség volt, színészi kvalitásait folyamatosan fejlesztette, leginkább tragikus sorsú szerepekben alakított jelentőset, összesen mintegy háromszáz szerepet játszott.

1893-tól tanított a Színművészeti Akadémián, 1908-ban a Petőfi-kultuszban szerzett érdemei miatt a Petőfi Társaság tagjává választotta. Az első világháború alatt minden szabadidejét és jövedelmét a sérült katonákra szentelte. Filmen kétszer szerepelt, utoljára 1925-ben lépett színpadra. Cukorbetegége következtében 1926. október 5-én hunyt el, a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra, sírját még életében megépítette magának, amihez a régi, lebontott Nemzeti Színház köveit is felhasználták – erről virtuális kiállításukban is olvashatnak.

02.25. Kedd

1906. február huszonötödikén hunyt el a Nemzeti Színház első örökös tagja, Prielle Kornélia. Pályája kezdetén Déryné is tanította, 1844-ben ismerte meg Szigligeti Edét Nagyenyeden, aki a Nemzeti Színházhoz hívta, december 17-én lépett fel először Pesten, tehetségére egyből felfigyeltek, majd a szabadságharc kitöréséig vidéki nagyvárosokban játszott, majd egy ideig visszavonult a rivaldafényből. 1857-ben tért vissza színpadra, négy évvel később véglegesen a Nemzetihez szerződött, ahol 1881-ben örökös taggá választották.

Egyszer majdnem összeházasodott Petőfi Sándorral, csak nem találtak olyan papot Debrecenben, aki ismeretségük másnapján azonnal összeadta volna őket, ezért Petőfi továbbállt és egy évvel később feleségül vette Szendrey Júliát. A legjobb barát, Jókai Mór szerint hiba volt otthagyni a színésznőt: „Csupa szív az egész lény, önfeláldozó szív, akinek még az árnyéka is fényes” – Szendreyről sosem volt ilyen jó véleménnyel. Ha Petőfihez nem is, de a szintén színész Szerdahelyi Kálmánhoz kétszer is hozzáment. Közel 80 évesen még összeházasodott a nála 45 évvel fiatalabb Rozsnyay Kálmánnal is, amit ugyan sokan nem néztek jó szemmel, de ő úgy gondolta, annyi rosszul végződő házasság után végre boldog, két hónapra rá elhunyt.

02.26. Szerda

2012. február huszonhatodikán hunyt el Mezey István festő, grafikus. A sokoldalú művész 1970-ben költözött Kazincbarcikára, az Egressy Béni Művelődési Központ grafikusa, később a helyi művészeti élet szervezője, a város elismert polgára lett. Festmények, grafikák, tipográfiai munkák mellett jelentősek köztéri alkotásai is, mindezek mellett pedig címerterveket is készített, például Edelénynek és Kazincbarcikának. 1997-ben a kazincbarcikai művelődési központ és könyvtár előcsarnokában egy 14 négyzetméteres alkotása lett felavatva, ami a hét művészeti ágat, valamint a régió művészeti-tudományos területen sikeres emberek portréit ábrázolja. 2009-ben lett a város díszpolgára. A Herman Ottó Múzeum több alkotását is őrzi, melyek közül az egyik az alább is látható önarcképe.

02.27. Csütörtök

160 évvel ezelőtt, 1865. február huszonhetedikén hunyt el Drezdában báró Jósika Miklós író, újságíró, politikus, aki a magyar regényirodalom jeles képviselője, a romantikus regény megteremtője volt. Erdélyi főnemesi családból származott, a kolozsvári piaristáknál tanult 1811-ig, majd katonaként szolgált. 1828-29-ben jelentek meg első versei, az 1830-as években ismerkedett meg a korszak fontosabb politikusaival és íróival, majd ő maga is egyre nagyobb érdeklődést mutatott a politika iránt. 1836-ban adta ki első regényét, az Abafit, amit a kritikusok és a közönség is lelkesen fogadott, így részben ennek hatására, folyamatosan jelentek meg újabb írásai. Szintén 1836-ban választotta a Kisfaludy Társaság rendes tagjává, aminek 1841-ben igazgatója is lett. 1848-49-ben elkötelezett híve volt Kossuthnak, Világos után viszont külföldre menekült, bár az emigrációban is írt, népszerűsége itthon folyamatosan csökkent. Irodalomtörténeti szempontból fontos volt munkássága, mivel sikeresen kísérletezett a romantikus, kalandos történelmi regények területén. A novelláit tartalmazó gyűjteményt az ózdi Városi Könyvtár  jóvoltából olvashatjuk.

02.28. Péntek

139 éve, 1886. február huszonnyolcadikán született Rácz Aladár cimbalomművész; Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész. Tizennégy gyermekes, írástudatlan cigányzenész családból származott, apja cigányzenész, anyja magyar parasztasszony volt. Körülbelül nyolc-kilenc éves korában ugyanabba a zenekarba vették fel, melyben apja játszott. Tizenhat éves volt, mikor Pestre került és először az EMKE kávéházban játszott. Jászberényben és Budapesten cigányzenekarokban játszott, tagja volt a 36. Rácz Laci zenekarának is. Az első világháború kitörésekor Svájcba költözött, 1926-ban Lausanne-ban adta első önálló cimbalom hangversenyét. 1927-35 között Franciaországban élt. 1931-ben feleségül vette Yvonne Barblant, aki ettől kezdve állandó zongorakísérője lett. 1935-ben a tért viszza Magyarországra, a kortárs műzene legkiválóbb képviselői között itthon is hamar támogatókra talált. Közeli barátai és csodálói közé számított Bartók Béla és Pásztory Ditta, és a Tóth Aladár és Fischer Annie házaspár. Budapesten 1937-ben a Nemzeti Zenede, 1938-tól haláláig a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára volt, ahol számos kitűnő tanítványt nevelt. Élete utolsó éveiben súlyos beteg volt, reumatikus és szívpanaszai miatt kötelezettségeinek csak részben tudott megfelelni. Néhány szólóest után 1943-ban végleg vissza kellett vonulnia a nyilvános szerepléstől. 1945 után lakásán adott házi hangversenyeket, itt készültek rádió- és hanglemez felvételei is. Rácz Aladár 1958. március 28-án, Budapesten hunyt el. Hamvait az Új Köztemető szóróparcellájában szórták szét. Emlékét őrzi Kertes Kollmann Jenő exlibrise, amely a Balatoni Múzeum felvételén látható.

Borítókép: Fotelben olvasó férfi (Fortepan CC BY-SA) A fénykép adományozója Róna Annamária.